Az embernek őszintén és mélyen el kell gondolkodnia, és még akkor is, ha a többiek nem így tesznek, összeszedve minden erejét összpontosítania kell, és észre kell vennie a halál nyilvánvaló igazságát. Lehet, hogy a többi ember erre képtelen. Ez azért van, mert Allah az elménkben próbatétel gyanánt ilyennek mutatja az embereket. Lehet, hogy nagy részük halott.
Az affektálás, a hivalkodás és a felvágás az emberek előtt kéz a kézben járnak. Szerencsétlen embereknek pózolsz! Azok is szerencsétlenek, te magad is az vagy! Meg fogsz majd halni és eltűnsz innét. Térj már magadhoz! Végül is húsból, csontból vagy. Mit változtat ezen az, ha magadra veszel egy ruhát? Mit változtat, ha van egy számítógéped, vagy egy telefonod? Hús és csont vagy, ezért meghalsz, eltemetnek a föld alá, darabokra esel szét és elrothadsz. Mire ez az affektálás, a hivalkodás, a felvágás?
Az idő gyorsan telik, és minket megállás nélkül az élet végéhez közelít. A halál felénk tart, mi pedig a halál felé. Van egy pont, ahol találkozunk, most éppen oda tartunk.
Allah azt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok! Hagyatkozzatok Rám! Bízzátok Rám a dolgokat! Akkor még a halál is könnyű és nyugodt lesz számotokra. De ha aggodalmaskodtok, ha nem vetitek alá magatokat, akkor fájdalmat fogtok érezni.”
