Az Iszlám a béke, a szeretet és a türelem vallása. Napjainkban azonban bizonyos körök megpróbálják hamis színekben feltüntetni az Iszlámot és az értékrendet, amit képvisel. Az iszlám vallást, mely a világ „békés és egészséges” hellyé tételére szólít föl, éppen ellenkező módon próbálják meg lefesteni, megkísérelve elhitetni az emberekkel, hogy a muszlimok összeférhetetlenek a többi vallás követőivel. Pedig az Iszlám igenis igazságos a zsidókkal és a keresztényekkel – az „Írás Népével”, ahogy a Korán nevezi őket és nagyon irgalmas velük. Isten a Koránban azt mondja:

„Allah nem tiltja meg nektek, hogy jóindulattal és méltányosan bánjatok azokkal, akik a vallás miatt nem harcoltak ellenetek és nem űztek el lakhelyeitekről. Allah szereti azokat, akik méltányosan járnak el.” (Korán, 60:8)

„S ne érveljetek az Írás népével, csak úgy, ha (azzal) szebb lesz, kivéve azokkal, kik bűnbe estek közülük. S mondjátok: ’Hisszük azt, mi nékünk kinyilatkoztatott, s mi néktek kinyilatkoztatott. A mi Istenünk és a ti Istenetek Egy, s mi Benne megbékélünk.’” (Korán, 29:46)

A Korán hírt ad arról, hogy vannak őszinte hívők az Írás népének soraiban:

„Az Írás népe közül bizony vannak, akik hisznek Allahban és abban, ami leküldetett nektek, és abban, ami leküldetett nekik; alázatosak Allah iránt, nem cserélik Allah Írását csekély összegre. Az ő fizetségük az Uruknál van! Allah bizony gyors az elszámolásban.” (Korán, 3:199)

„…Az Írás Népe között vannak olyanok, akik az egyenes úton járnak, az éjszaka folyamán recitálják Allah bekezdéseit, és leborulnak (Őelőtte), hisznek Allahban és az Utolsó Napban, megparancsolják a helyénvalót és megtiltják a helytelent, és buzgón törekednek a jócselekedetekre. Ők a jámborok közé tartoznak. És bármi jót tesznek, amiatt nem szenvednek majd hálátlanságot. Allah Mindent Tudó az istenfélőkről.” (Korán, 3:113-115)

„Akik hisznek és a zsidók, a szábeiták, a keresztények és (mindazok), akik hisznek Allahban, a Végső Napban és helyesen cselekszenek - azoknak nem kell félniük és nem fognak szomorkodni.” (Korán, 5:44)

A zsidók, a keresztények és muszlimok abba kell, hogy hagyják a vitatkozást, véget kell, hogy vessenek civódásuknak, amelynek okai a történelmi problémák, az előítéletek, a félreértések és az elvakultság. Mindhárom vallás képviselőinek megértően és toleranciával kell közelednie a másik felé. Az a fontos, hogy ne a különbségeket hangoztassák, hanem a közös pontokra támaszkodjanak, ne nehezítsenek, hanem könnyítsenek, ne rombolók legyenek, hanem építők, ne akadályozzanak, hanem segítsenek, ne legyenek szétválasztók, hanem egyesítők, és ne húzzanak szét, hanem törekedjenek a megegyezésre. Ez a hívőkre háruló felelősség, amit Isten a Koránban így fejez ki:

„Akik hitetlenek, azok egymás oltalmazói. Ha nem így cselekedtek, akkor zavar és nagy romlás lesz (szerte) a földön.” (Korán, 8:73)

Isten megparancsolta a hívő népnek, hogy segítse elő a békét a földön és védelmezze azt. És megátkozta mindazokat, akik romlást hoznak a világra, akik indokolatlanul háborút viselnek (vagyis nem védekezésből vagy az elnyomottak megmentéséért harcolnak), akik rendbontók, vagy akik ártatlan embereket gyilkolnak. Azoknak a hívőknek, akik úgy viselkednek, ahogyan Isten előírta, kötelességeik közé tartozik, hogy biztosítsák a békét és a biztonságot az emberek számára, és egy olyan világot teremtsenek meg, ahol minden ember boldogan élhet.

A háborúk, a viták és mindenféle viszály hátterében az áll, hogy az emberek eltávolodtak az igaz vallás értékrendjétől. Olykor pedig azok, akik nem rendelkeznek elégséges tudással az igaz vallásról, olyan emberek befolyása alá kerülhetnek, akik a vallás nevében szólnak, de fejtegetéseik tévesek. Ezzel esetleg olyan cselekedetekre ihletnek, amik semmiféleképpen nem egyeztethetők össze a vallás értékrendjével. Fontos a hívők összetartása olyan emberekkel szemben, akik azt hiszik, hogy a konfliktus és a probléma megoldásának útja az agresszió, és akik elnyomó, despota magatartásukkal ártanak az embereknek.

Minden hithű keresztény, minden muszlim és minden zsidó köteles ennek megfelelően minden tőle telhetőt megtenni. A leghelyesebb, ha közösen cselekszenek muszlimok, zsidók és keresztények, akik egyetlen Istenben hisznek, az Ő tetszését próbálják elnyerni, teljes szívvel alávetik magukat Neki és ragaszkodnak Hozzá, magasztalják Őt és alapvetően ugyanazoknak az értékeknek az őrzőik. Az őszinte hívőknek szövetségre kell lépniük a vallás gyakorlásának terén, elejét kell venniük a szerencsétlenségeknek, amelyek a hitetlenség okozói, szellemi küzdelmet kell folytatniuk az ateizmussal és a materializmussal. Fel kell számolni a tudatlanságból vagy vallásellenes provokációból származó előítéleteket, a zsidóknak, a keresztényeknek és a muszlimoknak egymást segítve kell próbálniuk terjeszteni a jó erkölcsöt a világban. Ezt az egységet olyan elvekre kell alapozni, mint a szeretet, a tisztelet, a tolerancia, a kölcsönös megértés, a harmónia és az együttműködés. Nem szabad szem elől téveszteni, milyen sürgető is a helyzet, határozottan el kell fordulni azoktól a dolgoktól, amik utat engednek a konfliktusoknak, a vitának és a széthúzásnak. A Korán így adja a muszlimok tudtára, hogy az Írás népével össze kell fogniuk:

„Mondd: Oh, Írás Népe! Jöjjetek közös megegyezésre köztünk és köztetek, hogy nem imádunk mást csak Allahot, és nem állítunk társként Mellé senkit, és egyikünk sem teszi a másikat Allahon kívül urának!…” (Korán, 3:64)