Adnan Oktar 2016. Május 13

Az utolsó időkben mindenféle jellemtelen ember ártani akar a muszlimoknak. A Mehdi időszakában, a Mehdi környezete, néhány fiatal szembeszáll velük. Ezt a hősi küzdelmet hívjuk a Mehdi korszakának, mely 40 esztendeig fog tartani.

Az iszlám tanítással, bölcsességgel lesz uralkodó. Se a politika nem képes azzá tenni, sem az, ha iskolákat nyitunk, sem semmi más. Szép sorjában be kell mutatni az embereknek a hit igazságait, bizonyítékait, a Korán csodáit; jó hírként beszélni kell nekik a Mehdi korszakáról; a Mindenható Allahnál kell oltalmat keresni; testvérként, szeretettel, irgalmasan kell viselkedni; kimagaslónak, példaértékűnek kell lenni. Ha ezek megoldódtak, minden rendben lesz, Allah engedelmével.

Vissza kell térni a Koránhoz. Ahhoz, hogy a Koránhoz visszatérhessünk, meg kell térni a Mehdihez, az ő közegébe. A Mehdi tevékenysége nélkül nagyon nehéz visszatalálni a Koránhoz. Ha nem így lenne, ez már sikerült volna.

A Mehdi korszaka életkedvet, lelkesedést és igyekezetet hoz. Lelket önt a muszlim világba. Máskülönben a muszlimok jó része könnyedén bekerülne a fáradtság, a lelkifurdalás, a reménytelenség kínzó örvényébe.

A Mehdi szellemi mozgalma az elme csodálatos tevékenysége, mely folyamatosan reményt, lendületet, odaadást, lelkesedést ad a világnak, és véget vet a reménytelen lelkiállapotnak. Ennek eredményét, Isten engedelmével, 10-20 éven belül jobban fogjuk látni.

Jelenleg szinte minden vallási közösség és csoport a Mehdi szellemiségének köszönhetően, általa felbátorodva, lelkesedve és hitében erősödve képes folytatni az útját. Egyébként, ami a lelkiállapotukat illeti, nagy részük már rég elveszítette volna az életkedvét.

Az utolsó időkben Afrika fel fog szabadulni. Afrika egész történelme a szenvedésről szól. Megpróbáltatásuk csakis a Mehdi korszakával ér véget, Allah pedig a túlvilágon jutalommal kárpótolja őket gyötrelmeikért. Ha olyan nép voltak, akik hittek, akkor fájdalmuk és kínszenvedésük nem volt hiábavaló, hanem az Istenhez való tökéletes visszatérés eszköze lesz számukra. A Paradicsom kertjei, terített asztalok várnak rájuk… És mindenek felett Allah elégedettsége.

Mi, Istennel vagyunk boldogok, a vallással vagyunk boldogok. Amikor a Mehdi áll a muszlimok élén, akkor a vallásos emberek is és a nem vallásos emberek is nyugodtan és békében fognak élni. A Mehdi korszakában mindenkire tekintettel lesznek.

A Mehdi korszakában egyre másra tűnnek fel a hamis messiások (mehdik, megváltók) és a hamis Jézusok. A legfontosabb jele annak, hogy hamis messiásokkal állunk szemben az, hogy az illetők nyilvánosan kiállnak azért, hogy ők az igazi megváltók.

A Mehdi uralma nagyon rövid ideig fog tartani. A cél csupán az, hogy Allah beteljesítse az ígéretét: „Én beteljesítem az ígéretemet, lássátok, hogy az iszlámot az egész világon uralkodóvá teszem. Nekem ez könnyű.” Szó sincs arról, hogy aztán minden egyszerű lesz, csak szórakozni kell és élvezni az életet.

Testvéreink, akik a Mehdi uralmát várják, úgy várnak, mintha valami nagy bulira készülnének. Ez nem így lesz. A Mehdi (béke vele), nem sokkal az után, hogy az iszlám világuralma elérkezik, meg fog halni. Ugyanis Allah nem azért hozza el az iszlám világuralmát, hogy a Mehdi (béke vele) a szórakozásnak éljen, vagy, hogy mások a szórakozásnak éljenek, hanem azért, hogy beteljesítse az ígéretét. A szórakozás igazi helye az Édenkert.

Az Iszlám Állammal szemben a szellemi küzdelem lenne a legjobb. Miért nem fordítotok figyelmet a szellemi küzdelemre? Inkább lebombázom, mondja. Mennek és bombázzák a civileket. Az IÁ erőszakára a Mehdi vezetése a megoldás. Imám Mehdi (béke vele) kezében van az IÁ megoldásának kulcsa.

Az Iszlám Állam egyfajta a Mehdi korszakáért küzdő megmozdulás, persze a maga vandál módján. Hiányosságai vannak. Amikor a valódi Mehdi (béke vele) feltűnik, ők is megváltoznak, megjavulnak majd. Hasonlóképpen, a hútik törekvése is a Mehdi korszakának elérésére irányul.

Allah, az egész világ szeme láttára, szép lassan kiteljesíti a Mehdi uralmát. És senki nem tehet ellene semmit, mert az ő sorsában nincsen benne az, hogy akadályozzák.

A világon mindenütt hatalmas a káosz. Az emberek talán arra gondolnak: „Ilyen közegben hogyan lesz az iszlám meghatározó, és hogyan jut egyről a kettőre a Mehdi uralma?” Hát pont ez a csodálatos, hogy Allah mindezek ellenére is uralkodóvá teszi az iszlámot.

A darwinizmus maga a daddzsal (az antikrisztus) rendszere. Egy olyan, Istent megtagadó gondolkodási irányzat, amelyről azt mondták, hogy az utolsó időkben tűnik majd fel. Az egész világot elidegenítette Istentől és a Kinyilatkoztatástól. Nincs időnk arra, hogy a beazonosításával foglalatoskodjunk, hiszen a daddzsal már feltűnt, így a megoldásra kell figyelnünk. A megoldás a Mehdi rendszere. Nekünk, a daddzsallal szembe helyezkedve, a Mehdi rendszerének szolgálatában kell állnunk.

A Mehditől (béke vele) való félelem volt az oka annak, hogy a történelem során az uralkodók eszeveszett gyilkolásba fogtak. Például a Fáraó megölette a fiúgyermekeket, mert annak bekövetkezésétől rettegett, hogy közülük kerül ki a Tórában leírt Mosiah, azaz Messiás és világuralomra tesz szert. Napjainkban pedig azért rombolják le Szíriát, Irakot, mert attól tartanak, hogy onnét fog felbukkanni a Mehdi (béke vele).

A Koránban nincsen erőszak, a Koránban önvédelem van. Ha egy zsarnok megtámad minket, védekezünk. A Koránban nincsen szó elnyomásról. Ha rád támad egy társító, egy hitetlen, akkor megvéded magad. Az ája egyértelmű: „Nincs kényszer a vallásban.” (Korán, 2:256) „Nektek a ti vallásotok és nekem az én vallásom.” (Korán, 109:6) Hol van itt a kényszer?

A dzsihád azt jelenti „erőfeszítést tenni”, igyekezni valamin. Egyesek a dzsihádot úgy értelmezik, hogy kaszabolni, gyilkolni kell. Hát nem helyesebb, ha valakit – ahelyett, hogy összekaszabolod – szép szóval meggyőzöl? Ha megölöd az embert, többé nem lesz muszlim! Akkor válik hívővé, ha tanítod, beszélgetsz vele.

Az erőszak terrort szül, rettegésben tart és a hitetlen zsarnokok malmára hajtja a vizet. Ahol erőszak van, ott burjánzik a hitetlenség. A vallás békés közegben virágzik, a szeretet légkörében, az irgalom légkörében.

Egyes muszlimok évente egyszer hatalmas küzdelmet vívnak a keresztények karácsonyi ünnepével szemben. Ahelyett, hogy aznap hősködnek, inkább tanítsák az iszlámot az év minden napján, beszéljenek a Korán csodáiról.

A politika önmagában nagyon kegyetlen. Nem könnyű vele. Ezért azok, akik szeretnék az iszlámot terjeszteni, beszéljenek a hit igazságairól, bizonyítékairól, beszéljenek a Korán csodáiról, szilárdítsák meg a hitet másokban és erősítsék önmagukban, és legyenek mindig egyre elszántabbak, elkötelezettebbek. Máskülönben erőtlenek lesznek ilyen dolgokkal szemben, mint a politika.

Meglehet, hogy az ember nem vallásos, de nem is könyörtelen zsarnok, nem kegyetlenkedik. Számára a Pokol másmilyen lesz. Lapos, eseménytelen életet él majd benne, ami a paradicsomi élettel összehasonlítva szenvedés, hiszen monoton és értelmetlen. Ez a Pokol egyik foka. Akik ott vannak, unatkoznak, tétlenek. Levertek, mert hiányzik az életükből a szeretet, a társaság. Rosszkedvűek, amikor az Édenkert szépségével hasonlítják össze saját helyzetüket. Allah ezzel az állapottal bünteti őket.

Allah, a Koránban azért beszéli el, milyen büntetések vannak a Pokolban, hogy megfélemlítse azokat, akik lázadnak Ellene.

Ha az ember szenvedést okozott valakinek, a Pokolban Allah őneki fog szenvedést okozni. Láncra vert valakit? Egy muszlimot? Allah a Pokolban őt fogja láncra verni, méghozzá örökké. Aki nem vallásos, de nem is kegyetlen, annak más lesz a Pokol. Allah, azoknak a hitetleneknek, akik nem bántottak senkit, szürke, unalmas életet teremt a Pokolban. Aki ezen a világon bántotta az embereket, azt Allah is bántani fogja, akik láncra vertek másokat, azokat Allah is láncra veri, örökkön örökké.