Adnan Oktar 2013. Március 13

Nem illik egy muszlimhoz, hogy azt kérdezze: „Miért nem jött még létre az Iszlám egysége, miért szenvedünk még mindig?” Nem illik hozzá, hogy azt kérdezze: „Miért vannak ezek a nehézségek?” Egy hívőnek türelemmel kell lennie. Mert a türelem jutalma az Édenkert, és Allah megelégedése. Ha nem vagy türelmes, vesztettél.

A türelem a siker záloga. Az emberek hibáznak, amikor nem türelmesek. Allah a Koránban szüntelenül a türelmet magasztalja. A Mehdi tanítványait is a türelem és az elszántság jellemzi.

A türelmet nem szabad a puszta elviselés szintjére alacsonyítani, különben nyomasztóvá válik. A türelem azt jelenti, hogy az ember aláveti magát Allah akaratának, és kiegyensúlyozott lelkiállapotban azt mondja: „ha Allah teremti, akkor jó van abban”. Nem szorong, nem gyötri magát, csak vár. Ha nem ekképpen tesz, akkor már csak elviseli a helyzetet, ami nehéz, Allah óvjon tőle.

Az Édenkertben nincsen türelem, nincsen bátorság, nincs is szükség bátorságra. Ott nem tudsz türelmes, bátor vagy elszánt lenni. Nincsen alázatos alávetettség. Nincsen tisztogatás, nincsen hűség. Csak szórakozás van, az Édenkert a kikapcsolódás helye. A hálaadás, mint istenszolgálat, természetesen létezik, hisz örömmel tölt el, amikor látod Allah megnyilvánulását.

Türelemre gondolkodás által lehet szert tenni. Ez nem megy olyan gyorsan. Nem úgy működik, hogy azt mondom, legyek türelmes. Keresni, kutatni kell, megismerni Allah művészetét, és Allahra hagyatkozni. Erre nem képes minden ember. Hatalmas ajándék, ha valaki a türelmesek közül való. A türelmesek, nos, ők egy külön közösség.

A sátán, az alantas én, a vitatkozó emberek, a vért ontók, a háborúzók, a tolvajok, a baljós kinézetűek, mind mind a próbatétel része. Lehet, hogy azt mondod: „Bárcsak ne lennének ilyenek.” De ilyenek mindig lesznek. Ahol próbatétel van, ott ezek is jelen vannak. Te úgy felelj nekik, hogy használd az eszedet és legyél erős, és akkor le fogod győzni őket.

A kozmosz szabad terében, a világűrben nincsen idő. Az idő egy érzet, egyfajta hit, ami az elmében keletkezik azáltal, hogy egyik pillanatot összehasonlítjuk a másikkal. Az elme terméke, egy nézet. Az ember azt hiszi, hogy rajta kívül létezik az idő. Holott, ez úgy működik, hogy történések vannak, amik egy pillanatig léteznek, aztán egy szempillantás alatt végük van. Így működik Allah teremtése.

A türelem egy életen át kell, hogy tartson. Mi örökkön örökké szeretni fogjuk Allahot. Gondolj csak bele, legfeljebb 70 évig kell türelemmel viselned a próbatételt, aztán Allah ezért egy örökkévalóságon át boldoggá fog tenni. 70 évnyi tanulás, minden türelemmel viselt pillanat felemel, megszépít, ragyogóvá tesz téged.

Allah szép csendben megjutalmazza a hívő embert. Az ember azt mondja: „Szenvedek.” Ha türelmet gyakorolsz, Allah megjutalmaz téged. Ha nem vagy türelmes, ha folyton panaszkodsz, az tudod, mit jelent? Azt jelenti, hogy lázadsz Allah ellen. Akkor hogyan is várod, hogy jót tegyen veled?

Ha az ember türelmet gyakorol, és szüntelenül hálát ad Allahnak, akkor Allah, egy teljesen váratlan helyen megnyitja előtte az ajtót. Ám az ember folytonos panaszkodása miatt, egyszerűen nem érkezik a várva várt áldás.

A muszlim embernek türelmesnek kell lennie. Tehát nem szabad hirtelen feldühödnie, haragra gerjednie.

A türelem a hívő tulajdonsága. Türelem kell ahhoz, hogy átkeljünk ezen a világon, türelemre van szükségünk, amikor olyasmit hallunk, ami fáj nekünk. Mindenhez türelem kell.

Allah alapvető elvárása a türelem. Ez itt a próbatétel helyszíne. Ez nem úgy működik, hogy reggeltől estig jól érzed magad. Biztos, hogy fájdalmas, hosszú időszakon mész majd keresztül. Próbára leszel téve.

A szeretet megunhatatlan, a ragaszkodás megunhatatlan, Allah szeretete megunhatatlan. Azonban az emberi lélek hajlamos belefásulni a dolgokba. Ezt hittel, a hite által képes legyőzni a hívő. Például az ember megunja a feleségét, besokall attól, akit szeret, de egy hívő nem, mert a hite átsegíti őt ezen. A hitetlenség állapotában viszont igen hamar betelik a pohár az embereknél. Ilyen helyzetben a hit ereje az, ami segít elnyomni a fásultságot, méghozzá olyan mértékben, amennyire az illető hisz.

Az ember lelke, eredendő természete hajlamos arra, hogy ráunjon a dolgokra, ki milyen mértékben. Azonban a hívő – Allah engedelmével – soha nem fárad bele a szeretetbe, a ragaszkodásba, a szép dolgokba. De elfárad például az üres fecsegéstől, a semmitmondó beszédtől, a monotonitástól. Jólétet keres, mármint megújulást, esztétikumot.

A Korán nem egy érthetetlen, zavaros Könyv. Nagyon is egyszerű, Allah parancsai pedig nagyon is egyértelműek.

Az embernek őszintén és mélyen el kell gondolkodnia, és még akkor is, ha a többiek nem így tesznek, összeszedve minden erejét összpontosítania kell, és észre kell vennie a halál nyilvánvaló igazságát. Lehet, hogy a többi ember erre képtelen. Ez azért van, mert Allah az elménkben próbatétel gyanánt ilyennek mutatja az embereket. Lehet, hogy nagy részük halott.

Az emberek többsége nem hisz. Az embert sok minden éri: bajos a környezete, betegségek, gondok, nehézségek gyötrik, depresszió kínozza. Ilyen környezetben EGY MUSZLIMNAK ÉBER FIGYELEMMEL ARRA KELL ÖSSZPONTOSÍTANIA, HOGY NE SZAKÍTSA MEG A KAPCSOLATÁT ALLAHHAL. Minden figyelmét, minden szeretetét szentelje Allahnak.

A fohász nagy jelentőséggel bír. Ez a legnagyobb dolog, amihez egy muszlim folyamodhat, tudniillik Allah szüntelenül ellenőrzése alatt tartja a dolgokat.

Egy muszlimnak odaadóan kell fohászkodnia. De a fohászkodás nem lehet fárasztó. Nézzétek csak meg a Koránban a fohászokat. A próféták imádságai mindig rövidek. "Uram! Gyarapíts a tudásomban!" (Korán, 20:114) Ennyi. Rövid, de tömör. "Uram, ne téríts el engem az igaz, egyenes útról." "Add meg nekem, hogy jótetteket cselekedjem." A fohász nagyon fontos. Mi az, ami akadályt gördít a büntetés elé? A fohász. A muszlim embernek szüksége van a fohászra. Például amikor beszél valamiről, előtte azt mondja: „Uram, add, hogy szépen beszéljek.” Amikor eszik, azt mondja: „Uram, add meg nekem, hogy ízletesnek találjam ezeket az ételeket, add, hogy gyógyulást hozzanak nekem. Add, hogy hálás lehessek értük.”

Nem lehet úgy fohászkodni, hogy az ember közben tétlenül vár, anélkül, hogy tenne valamit. Azt mondod: „imádkozni fogok”, aztán mész és leülsz. Azt mondod: „Istenem, add, hogy imádkozzam”, aztán ott maradsz, ahol vagy és üldögélsz. Kelj fel, és cselekedetbeli fohásszal imádkozz. A kitartásod és az erőfeszítésed cselekedetbeli fohász.

Azt mondják: „Mester, tanítjuk az embereket, azok pedig kigúnyolnak minket.” Ki teszi lehetővé a gúnyolódást? Allah. Allah a tanítást és a gúnyolódást egyazon pillanatban teremti meg. Ez egy bizalmas felajánlás az Ő részéről, hogy növelje általa a tanítás, az istenszolgálat értékét. Ez a hitetlenségnek kárára van, a hívőknek pedig hasznukra van. A hívő számára felajánlás, a hitetlen számára szerencsétlenség. Amíg te nem foglalkozol a gúnyolódással, addig folyamatosan gyarapszik a jutalmad.

Ha mondjuk háromszoros a jutalmad azért, mert tanítod az embereket, akkor ez harmincszorosára nő, ha úgy teszed, hogy közben kicsúfolnak. Ha nagyon kegyetlenek veled a gúnyolódók, akkor háromszázszoros a jutalmad. Ha még sokkal rosszabb a helyzet, akkor háromezerszeres jutalom illet. Nos, mi a célod? Nem az, hogy szolgálatot végezz? Szolgálatot teremt számodra az Isten.

Aki gúnyolódik egy hívő emberen, mert az tanít, az azért gúnyolódik, mert igazából rendkívüli hatással van rá az illető. Egyébként minek is foglalkozna vele? Mert ha nincsen rá hatással, akkor egyáltalán nem törődik vele, elfordul, elmegy, intézi a saját dolgait. A gúnyolódással voltaképpen saját magát akarja megnyugtatni, hiszen a lelkiismerete hangja máris nyomasztani kezdte. A gúnyolódás az elfojtás egy tipikus módja, amivel a hitetlenek a nyomasztó érzéstől akarnak megszabadulni.

A zene a lélek tápláléka. Ahogyan például itt mi beszélgetünk, hasznos információk hangzanak el, az az elme tápláléka. A zene viszont a léleké. A szép külsejű emberek látványa is táplálja a lelket, és a szép dolgok ugyanúgy. A lélek táplálkozik ezekből.