Adnan Oktar 2015. Április 17

Allah az ellenőrzése alatt tartja hitbéli érzékenységünket. Ádámtól (béke vele) fogva egészen az ítélet napjáig, melléfogás nélkül, tökéletesen próbára lesznek téve az emberek. Ez alól soha senki nem képezett kivételt.

Amikor azt mondjuk, megpróbáltatás, az emberek mindig valami rosszra gondolnak. A megpróbáltatás azt jelenti: „valami, ami elér”. Istentől ér minket. Így például, van, hogy jólét, szépség, egészség ér minket. Olykor pedig gondok, bajok, betegség. Mindkettő Allahtól való. Egyik sem csak úgy véletlenül történik.

Allah azt mondja, hogy „ez a világ nem a játék és a szórakozás helye”. Azt mondja, „a játék és a szórakozás helye a Paradicsom. Ez a világ a próbatétel helyszíne.” Így aztán, ha leragadtok ennél a világnál, akkor eltévelyedtek és ennyi lesz az életetek, mondja. Ha azonban a túlvilágra jutást teszitek meg célotoknak, ha az Én tetszésemet teszitek meg célotoknak, akkor az örökkévalóságig boldoggá teszlek benneteket, mondja. Szórakozhattok, nevethettek kedvetekre. Aki leragad ennél a világnál, az csak szenved, én mondom nektek. Az mást sem csinál, csak küzd és vergődik.

A reinkarnációban hinni felettébb ésszerűtlen dolog. Mi történik, ha az ember egy macska bőrébe bújik? Ez semmilyen nézőpontból nem lehet tanító, fejlesztő jellegű. Semmi értelme nincsen az ember próbatétele szempontjából. Idő kell az embernek a fejlődéshez, az érettséghez? Erre bőven van lehetősége az élete során ezen a földön. A felkészüléséhez tíz nap is elegendő lenne, Allah mégis 70-80 évet ad neki. Ez rengeteg idő a tanulásra.

Az Édenkert palotáinak, folyóinak, gyümölcseinek, és egyáltalán semminek nincsen értelme, ha nincsen ott a szeretet, az imádat. Az imádathoz viszont próbatétel szükségeltetik, azaz tanulás, szenvedés.

Az emberek azt mondják: „Bárcsak Allah ne teremtett volna fájdalmat!” Akkor olyan lennél, mint egy darab fa! Mondjuk, hogy beléptél az Édenkert folyójába, és csak nézel, mint a borjú. Ha azonban fájdalmak, kínok értek, a Paradicsomban még a kavicsokat is halomra csókolgatod. A fájdalomnak sorsdöntő szerepe van, ezért a Mindenható Allah hosszú életet ad az embernek, amelyben szenvedést is teremt a számára. Ezután fordul át az ember normális, emberi mivoltába.

Az emberek azt kérdezik: „Miért teremt Allah fájdalmat?” Azért, mert a fájdalom mélyén szépség lakozik, hát ezért. Fájdalom megélése nélkül nem létezik Paradicsom. Fájdalom megélése nélkül nem létezik szerelem. Az ember tompa lesz. Mindenképpen fájdalom, megpróbáltatás kell, hogy érje.

Szenvedés és fájdalom nélkül nem létezhet ez a világ. A szerelem a fájdalomból fakad. És ha nem lenne szerelem, az ember életének sem maradna értelme. Mindenképpen fájdalmak kell, hogy érjék az embert, mindenképpen szenvedésen kell keresztül mennie.

Ha nincsen valaminek ellentéte, hogyan nyilvánuljon meg, mi a helyes? Sátán nélkül, alantas én nélkül próbára lehet minket tenni? Felismerhetjük a szépet és a jót? Nem, ez lehetetlen. Elérhetetlen lenne számunkra a magasabb szintű szeretet érzése, vagy a magasabb szintű tudat. Olyanok maradnánk, mint amilyenek gyermekkorunkban voltunk, nem fejlődnénk.

A hívő a haláláig hű marad Allahhoz. Elfogadja a mártírhalált, elfogadja, hogy veterán legyen, elfogadja a börtönt, elfogadja a menedékjogot. Hálát ad mindazért, ami történik vele, s akkor Allah megnyitja előtte az utat, ahogyan az ember nem is gondolná.

Ez a világ nem valóság, a túlvilág a valóság. Mivel ez a hely a próbatételek helye, a Pokolnak és a Paradicsomnak a jegyeit is magán viseli. A hívő emberek használják az eszüket, és elengedik a Pokol tulajdonságait, így megtisztulnak tőlük. S mivel a Paradicsom tulajdonságait helyezik előtérbe az életükben, tökéletes emberi lényekként mutatkoznak meg.

Allah alapvető elvárása a türelem. Ez itt a próbatétel helyszíne. Ez nem úgy működik, hogy reggeltől estig jól érzed magad. Biztos, hogy fájdalmas, hosszú időszakon mész majd keresztül. Próbára leszel téve.

Ha nem lennének hitetlen, a vallásból csúfot űző, az iszlámmal szembe szegülő emberek, nem létezne számodra próbatétel. Ha nem lennének ilyen emberek, Allah megteremtené őket. Mindig lesznek ilyenek, téged velük hasonlítanak össze, így leszel megbecsült, értékes. Másképpen ez nem megy.

A sátán, az alantas én, a vitatkozó emberek, a vért ontók, a háborúzók, a tolvajok, a baljós kinézetűek, mind mind a próbatétel része. Lehet, hogy azt mondod: „Bárcsak ne lennének ilyenek.” De ilyenek mindig lesznek. Ahol próbatétel van, ott ezek is jelen vannak. Te úgy felelj nekik, hogy használd az eszedet és legyél erős, és akkor le fogod győzni őket.

Egy elmédben lévő kép hogyhogy utasítani tud téged, hogyhogy letérít az iszlám útjáról? Ennyire gyengeelméjű vagy? Azt mondja: „A környezetem – vagyis az elmémben lévő látvány – nem engedte meg ” Te Allahnak engedelmeskedj! Miért annak a látványnak engedelmeskedsz, ami az elmédben van? „Olyan élethű”, mondja. „Mintha valódi lenne”, mondja. Nem fontos, hogy olyan, mintha valódi lenne. Az csak egy álom, amit próbatételként teremt Isten. Az abszolút valóság Allah.

A kozmosz szabad terében, a világűrben nincsen idő. Az idő egy érzet, egyfajta hit, ami az elmében keletkezik azáltal, hogy egyik pillanatot összehasonlítjuk a másikkal. Az elme terméke, egy nézet. Az ember azt hiszi, hogy rajta kívül létezik az idő. Holott, ez úgy működik, hogy történések vannak, amik egy pillanatig léteznek, aztán egy szempillantás alatt végük van. Így működik Allah teremtése.

A vagyon az ember elméjében teremtődik meg. Egy muszlim fohászkodik azért, hogy Allah ne oszlassa el az elméje számára létrehozott látványt, ennyi. Nem sajnálja a látványt, amit elméje bocsát rendelkezésére, és nem sajnálja azt sem, ha szertefoszlik.

A világ kínlódik, Allah szenvedést teremt a számára. Ez különös, hiszen látszólag nincsen semmi ok arra, hogy ilyen mértékű nélkülözés legyen. A termőföld tökéletesen elegendő, mindenfélét lehet termeszteni rajta. A technológia is rendelkezésre áll, semmi nem hiányzik a földek megműveléséhez. Ám csodálatos módon Allah gazdasági válságot és éhezést teremt. Erre nincsen semmilyen magyarázat. Ezt Allah azért teszi, hogy vegyük észre, ez egy csoda. Ugyanis az emberek elfelejtik az Istent. Ha megemlékeznének Róla, akkor mindenki bővelkedne a jólétben.

Vallás nélkül az ember megtébolyodik, az élet ijesztővé válik.

Az emberek nem tulajdonítanak jelentőséget az alantas énnek. Pedig az alantas én egy különleges, negatív erő, amit Isten az emberbe helyezett. Isten óvjon tőle, de képes megőrjíteni, gyilkosságra sarkallni, öngyilkosságba taszítani az embert. Mindez a szerencsétlenség és katasztrófa az alantas én nyomására történik. Az ember azt hiszi, nem ártalmas, pedig az, elragad, magával ránt, megfojt.

Az alantas én, a féltékenység és az önzés által abnormális impulzusokkal látja el a testet. Az ember azt hiszi, ezektől nem lesz semmi baja. De lesz! Tönkre teszik az embert. Az öngyilkosokat az alantas énjük taszítja bele a cselekedetükbe. Megőrjíti és öngyilkosságba hajszolja őket. Gyilkosság is azért történik, mert az illető enged az alantas énjének. Először Allah agresszív, természetellenes, nem helyénvaló érzéseket sugall az alantas énnek, azonban – a Korán segítségével – annak módját is megmutatja, hogyan védhetjük meg magunkat ezektől az érzelmektől. Erre épül a próbatétel rendszere. Az alantas énre úgy kell tekinteni, mint rendkívül veszélyes dologra, felettébb résen kell lenni vele, ügyelni kell rá. Minden téren azt kell keresnünk, mi az, ami leginkább elnyeri Allah tetszését.

Az alantas énnel kapcsolatban nem lehet pozitívan eljárni. Az alantas ént nem lehet mentegetni. Ez egy folyamatosan rosszat parancsoló erő, ami aktívan működik az ember lelkében.

Nem létezik olyan, hogy reinkarnáció. Az ember csakis a túlvilágon támad föl, és vagy a Paradicsomba, vagy a Pokolba jut. Ezen kívül nincsen más, nincsen visszatérés ebbe a világba.

Az idő gyorsan telik, és minket megállás nélkül az élet végéhez közelít. A halál felénk tart, mi pedig a halál felé. Van egy pont, ahol találkozunk, most éppen oda tartunk.

Az emberek azt mondják: „Nem kell ide túlvilág, nem kell ide a Mehdi irányítása, nem kell az iszlám egysége. Merüljünk el ennek a világnak a dolgaiban. Foglalkozzunk a csekkekkel, a számlákkal. Kereskedjünk kocsikkal.” Ez itt nem a szórakozás helye. Akkor Allah persze, hogy pokollá változtatja a világot. A Magasztos Allahnak célja van; a világ nem hiába teremtetett. Allah, világuralkodóvá akarja tenni az iszlámot, el akarja hozni a Mehdit, le akarja küldeni a földre és meg akarja mutatni az embereknek Jézust, aztán, egy idő múlva el akarja hozni az ítéletnapot, a világ végét, és meg akarja mutatni az embereknek a túlvilágot.