Adnan Oktar 2013. November 23

A közönynek egyrészről haszna is lehet az ember számára; olyan tulajdonság, amit Allah azért ad az embernek, hogy el ne eméssze őt az Allahtól való félelem. Biztosítja az embernek, hogy nyugodtabb legyen. Tulajdonképpen olyan, mint egy ideggyógyszer az ember számára, mint egy pszichológiai nyugtató.

Ha a felkavaró, csodálatos információkkal szemben az ember figyelme és elismerése lanyha marad, az elméjének, lelkének gyengeségére vall és arra, hogy képtelen az energiáit ezekre a dolgokra összpontosítani. Pedig ez olyasmi, amitől rendes esetben el kellene akadnia a lélegzetének, olyasvalami, amire különösen rá kellene csodálkoznia. Fohászkodni kell azért, hogy legyőzhessük magunkban ezt a gyengeséget.

Allah szeretetének eléréséhez mindenképpen szükség van szenvedésre. Szenvedéshez pedig szükség van a sátánra. A sátán pedig általában a képmutatókat és a hitetlenséget használja fel arra, hogy bántson.

Az embernek tilos megölnie magát, ez gyilkosság. Az illető gyilkosként lép Allah Színe elé, anélkül, hogy meg tudta volna bánni, amit tett. Ezt nem szabad.

Az öngyilkosság gyilkosságot jelent. Aki embert öl, egy örökkévalóságon keresztül a pokolban marad, erről egyértelmű ája van a Koránban. Úgy hal meg, hogy nem bánta meg a bűnét, egy ember gyilkosaként, hiszen elveszi az életet, amit Allah adott. Ezen kívül, a gyilkosság folytán elveszíti az erejét. Pedig ha élő, egészséges maradt volna, szépen és ügyesen folytathatta volna tovább a küzdelmét.

HA AZ EMBER NEM FÉLI ALLAHOT, ÓVATLANSÁGBA ESIK, ÉS VESZTESÉG ÉRI AZ ELMÉJÉT, Allah oltalmazzon.

Ha nincsen valaminek ellentéte, hogyan nyilvánuljon meg, mi a helyes? Sátán nélkül, alantas én nélkül próbára lehet minket tenni? Felismerhetjük a szépet és a jót? Nem, ez lehetetlen. Elérhetetlen lenne számunkra a magasabb szintű szeretet érzése, vagy a magasabb szintű tudat. Olyanok maradnánk, mint amilyenek gyermekkorunkban voltunk, nem fejlődnénk.

Szükség van olyan emberekre, akik elbeszélgetnek a hittel kapcsolatos dolgokról a katonákkal és lelkileg erősítik őket. A Vallásügyi Minisztériumnak ezt a feladatot is ki kellene tűznie maga elé. Olyan értékes beszélgetésekre lenne szükség, amelyek javítanak a kedélyállapotukon, az élethez kötik őket, megszerettetik velük az életet. Olyanokra, amelyek által megszeretik Allahot, megszeretik a túlvilágot, megszeretik a Koránt. Feltétlenül el kell vonni a figyelmüket az öngyilkosság gondolatától.

Allah azt akarja, hogy őszintén szeressük Őt. A valódi szeretet, szerelem eléréséhez pedig szenvedésre és a sátán jelenlétére van szükség.

A hívők akkor is boldogok, ha Allah csak kevés lehetőséget ad nekik. Ha csupán kevés szép dolog veszi körül őket, az számukra már nagyon szép. Például, ha a muszlim embernek van egy kis terített asztala, azzal ő már boldog. De a hitetlenek nem ilyenek, akármilyen pompásan díszített, nagy asztaluk van is, jobbat akarnak. A hívő ember tud hálát adni, hálás az állapotáért, a helyzetéért.

Az embernek nem olyan könnyű őszinteségre szert tennie. Az ember szenved, megfárad, sőt olykor el is keseredik. Te el vagy kényeztetve. A hasznodra oda tudsz figyelni, és arra, amire akarsz. Úgy véded az érdekeidet, akár egy csecsemőt. Hol van itt az őszinteség?

Ha az ember hálás, jólétben él és egyre többet kap. Mit jelent hálásnak lenni? Azt jelenti, hogy az ember követi a Koránt, Allahra hagyatkozik, elégedett Allahhal. Az emberek nem elégedettek Allahhal. Folyton panaszkodnak. Meg vannak győződve arról, hogy Allah – bocsássa meg nekik ezt a gondolatot – igazságtalan velük. Így várják a bőséget? Hát így nem lesz benne részük. Allah azt mondja: „Ha hálásak vagytok, még többet adok nektek.” Az emberek nem hisznek ebben. Azt mondják: „Nem, ez lehetetlen.” Tessék, ha azt mondod, „lehetetlen”, akkor épp, hogy csak éldegélni fogsz.

Ne gondold, hogy hatalmas energiákat kell befektetned ahhoz, hogy a hitben elmélyülhess. Ha az ember igazán őszinte, a hite azonnal mély. Ezért látják az emberek a vallást olyan nehéznek. Azt mondja az ember: „Sokat kell elmélkednem, nagyon mélyen el kell gondolkodnom.” Te nem vagy képes mélyen elgondolkodni csupán az által, hogy ezt akarod tenni. Allah az, aki megadja neked a mélyreható gondolkodás lehetőségét. Neked nincsen saját erőd. Vagyis akkor mit tehetsz? Őszinte leszel. Őszinte leszel és Allahtól kérsz.

Prófétánk (béke legyen vele) a Koránból tudta meg, mik azok a dolgok, amik tilosak. Nem létezik megengedett és tiltott dolog a Koránon kívül. Hz. Aishától megkérdezték: „Mi volt Allah Küldöttének (béke vele) a tanítása (szunnája)?” Ő pedig azt felelte: „A Korán”. Ne akadékoskodjatok hát! A Koránon kívül nincsen tilos és megengedett.

A Próféta, a saját nevében, nem tehet hozzá utólag a Koránhoz engedményeket vagy tiltásokat. Erre vonatkozólag egyértelmű áják vannak a Koránban.

2081 után a világot kegyetlen emberek kezdik ellepni, akik még elvetemültebbek lesznek, mint a Fáraó, vagy a daddzsal. Ha Fáraó látná őket, megdöbbenne a kegyetlenségükön. Ha a daddzsal látná őket, megdöbbenne. Ha Nimród látná őket, megdöbbenne. Mindegyikük olyan lesz, mint egy Nimród, mint egy daddzsal. A világ egyenesen pokoli, élhetetlen hellyé változik.

Jelen pillanatban Földünk körül, mint a felhők, sokasodnak az égitestek. Olyan esemény ez, amely a világ végét, az Ítéletnap közeledtét jelzi. Arra várnak, hogy Allah kiadja nekik a támadás parancsát.

Kevés idő maradt hátra az Ítélet Napjáig. Úgy tűnik, muszáj, hogy Jézus (béke vele) és a Mehdi (béke vele) ismerje a „hurúf al-muqatta’at”, vagyis a Korán önálló, elkülönített betűinek jelentését, Allah engedelmével. Ugyanis jelenleg nincs más, akinek használnia kellene, már csak ők maradtak.

Elérkezett ennek a világnak a vége, és a Mindenható Allah azt akarja, hogy dicsőségesen érjen véget. Nem akarja, hogy társításban és nyomorúságos helyzetben tűnjön le akár a kereszténység, akár a zsidóság, akár a muszlimság. Azt akarja, hogy mindhárom az Egyetlen Isten hitében és dicsőséggel érjen véget. Hazreti Mehdi (béke vele) megjelenése, Jézus, a Messiás (béke vele) eljövetele és az iszlám uralma következik. Azután már folyamatos hanyatlásban lesz része a világnak.

Jézusnak, a Messiásnak (béke vele) nagyon éles tekintete az, amiről a leginkább felismerhető. Rendkívül átható, okos a tekintete. Szürke a szeme, nem zöld, hanem szürke. Ebben József prófétára (béke vele) hasonlít.

Jézus (béke vele) nagyon sármos, európai fiatalemberként fog megjelenni. Fiatalemberként, aki jóvágású, rendezett külsejű, okos, és nem emlékszik a múltjára. Úgy véljük, nem lesz túl meghökkentő a fellépése, hiszen kétely bujkál majd benne, az emberek nem tudhatják biztosan, hogy ő-e Jézus. Még ő maga sem fogja azt mondani: „Bizony, én vagyok Jézus”, hanem azt fogja mondani: „Hasonlítok rá, lehet, hogy én vagyok.”

A muszlimok nagyon nyugodtan élnek, bárhol vannak is, kiegyensúlyozottak. Allahra hagyatkoznak, bíznak Benne, ezért amikor feltámadnak a túlvilágon, akkor is végtelenül nyugodtak lesznek. Az Ítélet Napját például boldogan nézik végig.

A képmutató egyáltalán nem vonatkoztatja magára a Korán figyelmeztetéseit. Meg van győződve arról, hogy vele minden rendben van. Bár egyáltalán nem őszinte, nem erkölcsös, szentül hiszi, hogy a túlvilágon neki nagyon jó lesz majd. Pedig Allah tudtunkra adja, hogy a túlvilágon a képmutatók lesznek a Pokol legalján.

Allah, Gaffar (Elnéző) és Rahím (Irgalmas). Egy hívő ember, egy olyan ember, aki fél Allahtól, nem kerülhet a Pokolra. Aki féli Allahot, az amúgy is megteszi azt, amit a vallás megkíván. Nincsen második lehetőség. Őket hívőknek teremtette az Isten.

Ha az ember a hívők népéhez tartozik, akkor – Allah engedelmével – ne féljen. Allah, nem égeti meg a hívőket, nem égeti meg azt, aki eljutott oda, hogy feltegye magának a kérdést: „Én létezem, ki teremtett engem?”, és aki képes az istenfélelemre. Csak ennyit árulok el, ebből érteniük kell. Milyen teremtményekből áll a Pokol népe? Azt nem képesek felfogni. A Pokol népe halott.