Adnan Oktar 2015. Május 5.

Ha nincsen valaminek ellentéte, hogyan nyilvánuljon meg, mi a helyes? Sátán nélkül, alantas én nélkül próbára lehet minket tenni? Felismerhetjük a szépet és a jót? Nem, ez lehetetlen. Elérhetetlen lenne számunkra a magasabb szintű szeretet érzése, vagy a magasabb szintű tudat. Olyanok maradnánk, mint amilyenek gyermekkorunkban voltunk, nem fejlődnénk.

Az érzelmi irányítottság, a romantikusság a földre hull, amikor a hit acél páncéljának ütközik. És feltűnik az ésszerűség világosan, szépségesen és kristálytisztán.

A Koránban a nő áldott teremtés. Az áják dicsérik, méltatják és védelmezik őt. Akik azt mondják, hogy „a nő csak félember”, teljesen másként gondolkoznak. E tekintetben nem követik a Koránt.

A sátán, az alantas én, a vitatkozó emberek, a vért ontók, a háborúzók, a tolvajok, a baljós kinézetűek, mind mind a próbatétel része. Lehet, hogy azt mondod: „Bárcsak ne lennének ilyenek.” De ilyenek mindig lesznek. Ahol próbatétel van, ott ezek is jelen vannak. Te úgy felelj nekik, hogy használd az eszedet és legyél erős, és akkor le fogod győzni őket.

A zene a lélek tápláléka. Ahogyan például itt mi beszélgetünk, hasznos információk hangzanak el, az az elme tápláléka. A zene viszont a léleké. A szép külsejű emberek látványa is táplálja a lelket, és a szép dolgok ugyanúgy. A lélek táplálkozik ezekből.

A kislányok nagyon jóhiszeműek. Olyanok, mint a virág. Ha egy pillanatra is elhanyagolod őket, rögtön elhervadnak. A kislányokat, bárhol legyenek is, fel kell karolni és védelmezni kell őket.

Egyetlen golyót sem lövünk ki az IÁ-ra. Ez tilos, ez bűn. Mi nem lövünk muszlimra. Rendben, az IÁ-nak vannak hibái, hiányosságai, és bizonyos dolgokat illetően téved. De a Mehdi (béke vele) idejében mindegyikük megváltozik, megjavul majd.

Az IÁ egy olyan közösség, amely tudásában hiányos, sok hibája van, de mégis csak muszlimok alkotják. Hiányosságaikat, tévedéseiket a Mehdi (béke vele) fogja majd kijavítani.

Egy muszlim nem gyilkol muszlimot. A gyilkos teszi ezt meg. Gyilkosságra uszítani, eszközévé válni, ez mind emberölésnek számít. Nehogy! Az IÁ muszlim közösség. Hibáik vannak, téves lépéseik, de muszlim fiatalokból áll. Lebombázni, megölni őket, akárki teszi is, gyilkosságnak számít. Allah pedig azt mondja, ezért „örökkévaló pokol” jár.

Mi nem szövetkezünk a koalíciós erőkkel az IÁ ellen. Aki fegyvert fog az IÁ-ra és megöl közülük valakit, az gyilkossá válik. Mi nem fogunk fegyvert muszlimra. Ez tilos. És e tekintetben senki nem hozhat vallásjogi döntést (fatwát) sem. Nem engedjük.

Az utolsó időkben Afrika fel fog szabadulni. Afrika egész történelme a szenvedésről szól. Megpróbáltatásuk csakis a Mehdi korszakával ér véget, Allah pedig a túlvilágon jutalommal kárpótolja őket gyötrelmeikért. Ha olyan nép voltak, akik hittek, akkor fájdalmuk és kínszenvedésük nem volt hiábavaló, hanem az Istenhez való tökéletes visszatérés eszköze lesz számukra. A Paradicsom kertjei, terített asztalok várnak rájuk… És mindenek felett Allah elégedettsége.

A Mehdi (béke vele) elhozza a modernitást, a szépséget, a szeretetet, a barátságot, a testvériséget. Megszabadítja a muszlimokat láncaiktól. A szahabék (a Próféta társai) korának iszlám felfogását hozza el. A világ olyan lesz, mint a Paradicsom. Ha megkísérlik megállítani őt, akkor is így lesz. Allah, „Dzsebbar” („Képes arra, hogy kényszerrel vitesse véghez azt, amit akar”) Nevével valósul majd meg mindez.

A Mindenható Allah hírül adja a Tórában, hogy az utolsó időkben ez az egész térség a muszlimok ellenőrzése alá fog kerülni. Allah azt mondja, hogy „hatalmas terület lesz a tiétek a Nílustól az Eufráteszig, beleértve Mekkát, Medinát, a Földközi-tenger térségét és Ciprust.” Élén pedig a Mehdi (béke vele) fog állni, aki Dávid (béke vele) leszármazottja.

Nincsen szükség semmilyen fegyverre. A Mehdi (béke vele) időszakában eltűnik majd minden fegyver, és minden, amivel embert lehet ölni. Az embert szeretni kell, nem megölni. Rémisztő dolog olyasmit készíteni, gyártani, ami kioltja az ember életét. Ezek mind el fognak tűnni, Allah engedelmével.

Amikor azt mondjuk, megpróbáltatás, az emberek mindig valami rosszra gondolnak. A megpróbáltatás azt jelenti: „valami, ami elér”. Istentől ér minket. Így például, van, hogy jólét, szépség, egészség ér minket. Olykor pedig gondok, bajok, betegség. Mindkettő Allahtól való. Egyik sem csak úgy véletlenül történik.

A hívők próbatétele csakugyan nehéz. Ha könnyű lenne a megpróbáltatása, az lealacsonyító lenne egy muszlim számára. Tényleg nagyon fájdalmas az ő helyzete, nem mindennapi a szenvedése. És minél nehezebb a helyzete, annál inkább elfogadott Isten szemében.

Allah az ellenőrzése alatt tartja hitbéli érzékenységünket. Ádámtól (béke vele) fogva egészen az ítélet napjáig, melléfogás nélkül, tökéletesen próbára lesznek téve az emberek. Ez alól soha senki nem képezett kivételt.

A kozmosz szabad terében, a világűrben nincsen idő. Az idő egy érzet, egyfajta hit, ami az elmében keletkezik azáltal, hogy egyik pillanatot összehasonlítjuk a másikkal. Az elme terméke, egy nézet. Az ember azt hiszi, hogy rajta kívül létezik az idő. Holott, ez úgy működik, hogy történések vannak, amik egy pillanatig léteznek, aztán egy szempillantás alatt végük van. Így működik Allah teremtése.

A vagyon az ember elméjében teremtődik meg. Egy muszlim fohászkodik azért, hogy Allah ne oszlassa el az elméje számára létrehozott látványt, ennyi. Nem sajnálja a látványt, amit elméje bocsát rendelkezésére, és nem sajnálja azt sem, ha szertefoszlik.

A világ kínlódik, Allah szenvedést teremt a számára. Ez különös, hiszen látszólag nincsen semmi ok arra, hogy ilyen mértékű nélkülözés legyen. A termőföld tökéletesen elegendő, mindenfélét lehet termeszteni rajta. A technológia is rendelkezésre áll, semmi nem hiányzik a földek megműveléséhez. Ám csodálatos módon Allah gazdasági válságot és éhezést teremt. Erre nincsen semmilyen magyarázat. Ezt Allah azért teszi, hogy vegyük észre, ez egy csoda. Ugyanis az emberek elfelejtik az Istent. Ha megemlékeznének Róla, akkor mindenki bővelkedne a jólétben.

Vallás nélkül az ember megtébolyodik, az élet ijesztővé válik.

Az emberek nem tulajdonítanak jelentőséget az alantas énnek. Pedig az alantas én egy különleges, negatív erő, amit Isten az emberbe helyezett. Isten óvjon tőle, de képes megőrjíteni, gyilkosságra sarkallni, öngyilkosságba taszítani az embert. Mindez a szerencsétlenség és katasztrófa az alantas én nyomására történik. Az ember azt hiszi, nem ártalmas, pedig az, elragad, magával ránt, megfojt.

Allah azt mondja, hogy „ez a világ nem a játék és a szórakozás helye”. Azt mondja, „a játék és a szórakozás helye a Paradicsom. Ez a világ a próbatétel helyszíne.” Így aztán, ha leragadtok ennél a világnál, akkor eltévelyedtek és ennyi lesz az életetek, mondja. Ha azonban a túlvilágra jutást teszitek meg célotoknak, ha az Én tetszésemet teszitek meg célotoknak, akkor az örökkévalóságig boldoggá teszlek benneteket, mondja. Szórakozhattok, nevethettek kedvetekre. Aki leragad ennél a világnál, az csak szenved, én mondom nektek. Az mást sem csinál, csak küzd és vergődik.

Az alantas én, a féltékenység és az önzés által abnormális impulzusokkal látja el a testet. Az ember azt hiszi, ezektől nem lesz semmi baja. De lesz! Tönkre teszik az embert. Az öngyilkosokat az alantas énjük taszítja bele a cselekedetükbe. Megőrjíti és öngyilkosságba hajszolja őket. Gyilkosság is azért történik, mert az illető enged az alantas énjének. Először Allah agresszív, természetellenes, nem helyénvaló érzéseket sugall az alantas énnek, azonban – a Korán segítségével – annak módját is megmutatja, hogyan védhetjük meg magunkat ezektől az érzelmektől. Erre épül a próbatétel rendszere. Az alantas énre úgy kell tekinteni, mint rendkívül veszélyes dologra, felettébb résen kell lenni vele, ügyelni kell rá. Minden téren azt kell keresnünk, mi az, ami leginkább elnyeri Allah tetszését.

Az alantas énnel kapcsolatban nem lehet pozitívan eljárni. Az alantas ént nem lehet mentegetni. Ez egy folyamatosan rosszat parancsoló erő, ami aktívan működik az ember lelkében.