Adnan Oktar 2016. Május 9

Ismernünk kell a sátánt, meg kell próbálnunk feltérképezni a képmutatót, a hitetlenséget. Igyekeznünk kell rájönni, hogyan árthatnak ők a muszlimoknak. A Korán 4. Szúra 104. ájájában Allah, mint istenszolgálatot, ezt parancsolta meg a muszlimoknak. Adnan Oktar Diyor > Daha Fazla

A sátán, az alantas én, a vitatkozó emberek, a vért ontók, a háborúzók, a tolvajok, a baljós kinézetűek, mind mind a próbatétel része. Lehet, hogy azt mondod: „Bárcsak ne lennének ilyenek.” De ilyenek mindig lesznek. Ahol próbatétel van, ott ezek is jelen vannak. Te úgy felelj nekik, hogy használd az eszedet és legyél erős, és akkor le fogod győzni őket.

Az utolsó időkben mindenféle jellemtelen ember ártani akar a muszlimoknak. A Mehdi időszakában, a Mehdi környezete, néhány fiatal szembeszáll velük. Ezt a hősi küzdelmet hívjuk a Mehdi korszakának, mely 40 esztendeig fog tartani.

Allah szeretetének eléréséhez mindenképpen szükség van szenvedésre. Szenvedéshez pedig szükség van a sátánra. A sátán pedig általában a képmutatókat és a hitetlenséget használja fel arra, hogy bántson.

Ha nincsen valaminek ellentéte, hogyan nyilvánuljon meg, mi a helyes? Sátán nélkül, alantas én nélkül próbára lehet minket tenni? Felismerhetjük a szépet és a jót? Nem, ez lehetetlen. Elérhetetlen lenne számunkra a magasabb szintű szeretet érzése, vagy a magasabb szintű tudat. Olyanok maradnánk, mint amilyenek gyermekkorunkban voltunk, nem fejlődnénk.

Allah azt akarja, hogy őszintén szeressük Őt. A valódi szeretet, szerelem eléréséhez pedig szenvedésre és a sátán jelenlétére van szükség.

A képmutató folyton győzköd, erősködik, agyafúrt. Ide-oda ugrál, olyan, mint a majom. Ezért jellemezte úgy Bediüzzaman, hogy: „A képmutató okos, mint a sátán, nem tudsz megbirkózni vele. Nagyon kemény teremtmény.” Ám csodálatra méltó módon, valahogy mégsem boldogul.

Ha egy képmutatónak azt tanácsolod, hogy beszéljetek inkább Allahról, megzavarodik. Ha azt mondod neki, tartsa magát távol a hitetlenségtől, elborul az elméje. Olyan, mint a sátán. A sátánnak azonnal elborul az agya. A képmutatónak is. Úgyhogy a képmutatóval nagyon kell vigyázni, visszafogottan kell beszélgetni vele.

Az őrület állapotával szemben egy muszlimnak folyton résen kell lennie, mert ez a sátán fortélya. A sátán magával akarja vinni őt a pokolba, csakis erre vágyik. Egy muszlim ezt nem fogadhatja el. Tudja, hogy ez tilos, ezért a Mindenható Allahnál keres menedéket. Azt mondja: „Elegendő nekünk Allah, Ő milyen nagyszerű védelmező”, és őrizkedik a tiltott dologtól.

Ha valaki nem nevet, szótlanul ül, folyton mogorva, tompa, nyomott, a sátán nevet rajta. Ez szórakoztatja a sátánt. Egy muszlim ne viselkedjen így. Nem szabad így viselkedni, nem illik egy muszlimhoz.

A képmutató mindig az aljasságot keresi. A sátán nem fárad bele abba, hogy mocskos dolgokat tegyen, s mivel a képmutató Iblísz szellemét hordozza, ő is folyton valami aljas elfoglaltságon töri a fejét.

A képmutató a sátán emberi alakja. Mindig tisztességtelenül jár el. Egyik mocskosságból megy a másikba. Nem tud lenyugodni, mivel alantas énje folyton sátáni parancsokat kap.

A képmutató állandóan a muszlimok ellen áskálódik. A nap 24 órájában azon jár az esze, hogy milyen sátáni dolgot, milyen aljasságot tudna elkövetni. Mivel azonban erre nincsen módja, kénytelen visszafogni magát.

Türelemre gondolkodás által lehet szert tenni. Ez nem megy olyan gyorsan. Nem úgy működik, hogy azt mondom, legyek türelmes. Keresni, kutatni kell, megismerni Allah művészetét, és Allahra hagyatkozni. Erre nem képes minden ember. Hatalmas ajándék, ha valaki a türelmesek közül való. A türelmesek, nos, ők egy külön közösség.

Ha a felkavaró, csodálatos információkkal szemben az ember figyelme és elismerése lanyha marad, az elméjének, lelkének gyengeségére vall és arra, hogy képtelen az energiáit ezekre a dolgokra összpontosítani. Pedig ez olyasmi, amitől rendes esetben el kellene akadnia a lélegzetének, olyasvalami, amire különösen rá kellene csodálkoznia. Fohászkodni kell azért, hogy legyőzhessük magunkban ezt a gyengeséget.

Ha nem lennének hitetlen, a vallásból csúfot űző, az iszlámmal szembe szegülő emberek, nem létezne számodra próbatétel. Ha nem lennének ilyen emberek, Allah megteremtené őket. Mindig lesznek ilyenek, téged velük hasonlítanak össze, így leszel megbecsült, értékes. Másképpen ez nem megy.

Egy hívő ember nagyon fontosnak tartja a fohászkodást. Allah a fohásza miatt becsüli a hívőt.

Allah fénye az egész világegyetemnek. A fény a lehető legszebb látvány, amit emberi elme befogadhat. Megnyugvást adó gyönyörűség, békesség, amely a hitből fakad.

Allah spirituális értelemben véve hatalmas. Allahnak nincsen szüksége arra, hogy fizikailag hatalmas legyen, hiszen Ő kívül áll a téren és az időn. A tér és az idő számunkra létezik.

Mi mindannyian, Allah szolgái vagyunk, akik a tudatlanság állapotában élünk. Egyedül Allah az, aki Tud (’Álím’). Mi semmit nem tudunk, csupán azt, amire Allah megtanít minket.

Ez a világ nem valóság, a túlvilág a valóság. Mivel ez a hely a próbatételek helye, a Pokolnak és a Paradicsomnak a jegyeit is magán viseli. A hívő emberek használják az eszüket, és elengedik a Pokol tulajdonságait, így megtisztulnak tőlük. S mivel a Paradicsom tulajdonságait helyezik előtérbe az életükben, tökéletes emberi lényekként mutatkoznak meg.

Létezik egy kitalált hadísz, miszerint: „Ez a világ a muszlim számára pokol.” Már miért volna pokol? A hit fényével ez a világ olyanná válik, mint a Paradicsom.

Ez a világ nem a sírás, hanem a nevetés helye. Ez a világ nem a Pokol, hanem a Paradicsom helye. Mi azt akarjuk, hogy ez a világ is olyan legyen, mint a Paradicsom, és a túlvilág is. Aki ezen a világon a Poklot akarja, az a túlvilágon is a Pokolban ragad.

A hívő a haláláig hű marad Allahhoz. Elfogadja a mártírhalált, elfogadja, hogy veterán legyen, elfogadja a börtönt, elfogadja a menedékjogot. Hálát ad mindazért, ami történik vele, s akkor Allah megnyitja előtte az utat, ahogyan az ember nem is gondolná.

A fiatalok azért nőnek fel ilyen lázadónak, mert a darwinizmusra oktatják őket. Darwinista, materialista tanítás után az emberben nem marad szeretet. A szeretetet a vallásos érzület teremti meg.