Adnan Oktar A9 TV; 2015. Május 10.

„Allah szereti azokat, akik türelmet gyakorolnak.” Ugyanis a szeretet ebből válik érthetővé. Ha az ember nem tud türelmet gyakorolni, az azt jelenti, hogy nem szeret. Például az ember szeret valakit, de fontos dolog, hogy megőrizze ezt a szeretetet. Nem egy-két napig szeret. Vannak ilyenek is, mondjuk, egy napig szeret. Egy éjszakára szeret. Jobban mondva fellángol. A hívő azonban élete végéig, sőt az örökkévalóságig igényli a szeretetet.

Minek legyen öngyilkos az az ember, aki szeret, és akit viszont szeretnek? Az embernek rossz a kedve, mert nincsen szeretet körülötte. Jobbra fordul, szeretet sehol, balra fordul, szeretet sehol. Kábítószerezik, az sem használ. Aztán öngyilkos lesz, Allah őrizzen.

Feltételei vannak annak, hogy egy nő egyesüljön egy férfival. Először is annak a nőnek nagyon kell szeretnie az illető férfit, tisztelnie kell, becsülnie, bíznia kell benne. Úgy kell rá tekintenie, mint számára megengedett férfira. Szenvedélyesen kell szeretnie őt. Csak akkor adja meg Allah a megelégedés érzését. Ellenkező esetben, letámadni egy nőt a testéért, mint valami kutyát, nagyon aljas dolog.

Testi kapcsolatra kényszeríteni egy nőt, annak ellenére, hogy nem szeret, nem kíván, szívében nem érez vonzódást, egyenesen jellemtelenség, erkölcstelen és becstelen dolog.

Az Evangéliumban az a jó, hogy nagyon sokat beszél a szeretetről. Sokat szól a szeretetről, a barátságról, a megbocsátásról, a testvériségről. Ebből a szempontból nagyon megnyugtató, nagyon szívhez szóló.

A jóság, az irgalmasság nehéz dolog. A kedvesség, a szeretet nehéz dolog. Tönkre tenni, lerombolni, az könnyű. Fogja az ember a fegyvert és lő. Ennyi. De a szeretetért tenni kell, a szeretethez türelem kell. A szeretet akaraterőt igényel, nagylelkűséget, a legnagyobb fokú határozottságot, a legnagyobb fokú elszántságot.

A türelem egy életen át kell, hogy tartson. Mi örökkön örökké szeretni fogjuk Allahot. Gondolj csak bele, legfeljebb 70 évig kell türelemmel viselned a próbatételt, aztán Allah ezért egy örökkévalóságon át boldoggá fog tenni. 70 évnyi tanulás, minden türelemmel viselt pillanat felemel, megszépít, ragyogóvá tesz téged.

Ha nem tanítod az ateistát, a darwinistát, akkor ez milyen iszlám felfogás? Akkor kit hívjunk a jóra? Szellemileg kivel küzdjünk? A muszlimnak az a feladata, hogy mindenkinek érthető módon beszéljen az iszlámról, úgy az Írás Népének, mint a társítóknak, vagy az ateistáknak. Ez Allah parancsa. Barátságosan, szívélyesen kell beszélni, nem ellenségesen. Szeretettel kell beszélni.

Az érzéketlenség nem szép, szerencsétlenséget hoz, katasztrófához vezet, ez nem helyes. Allah azt mondja nekünk, hogy mindenkivel legyünk barátságban.

Allah azt akarja, hogy őszintén szeressük Őt. A valódi szeretet, szerelem eléréséhez pedig szenvedésre és a sátán jelenlétére van szükség.

HA AZ EMBER NEM FÉLI ALLAHOT, ÓVATLANSÁGBA ESIK, ÉS VESZTESÉG ÉRI AZ ELMÉJÉT, Allah oltalmazzon.

A reinkarnációban hinni felettébb ésszerűtlen dolog. Mi történik, ha az ember egy macska bőrébe bújik? Ez semmilyen nézőpontból nem lehet tanító, fejlesztő jellegű. Semmi értelme nincsen az ember próbatétele szempontjából. Idő kell az embernek a fejlődéshez, az érettséghez? Erre bőven van lehetősége az élete során ezen a földön. A felkészüléséhez tíz nap is elegendő lenne, Allah mégis 70-80 évet ad neki. Ez rengeteg idő a tanulásra.

Az istenfélelem, az Isten szeretete meggátolja, hogy az embernek értelmetlen legyen a tekintete. Ha valaki istenfélő, és bambán bámul bele a világba, arra nem létezik semmilyen magyarázat. Ha féli Istent, biztos, hogy a tekintete okos, éles és éber lesz.

A hívő embert motiválja a küzdelem heve. Ha az ember szívében tehetetlenség, felületesség van, akkor kimerültté, közömbössé válik. Magába zárkózik, hiszen nem érdekli a vallás, nem érdekli az istenfélelem. Nem érdekli Isten szeretete. Nincs benne lelkes izgalom, ami tükröződjön az arcán.

Allah szeretete nem engedi az embernek, hogy tehetetlen legyen. Egy muszlim nem felületes. Mindig tevékeny, lendületes és éber. Ha az ember felületes, mindenfelől gond és baj veszi körül, Isten őrizzen tőle.

Egy hívő, istenfélő emberen látszik, érződik, hogy szereti és féli Istent, mert kiül az arcára a lelkesedés. Nem tapasztalod ezt olyan embereknél, akik lelkileg össze vannak törve, belül meg vannak zuhanva, fejben meg vannak semmisülve. Ők ugyanis elveszítették a kapcsolatukat Allahhal, és ezért felületesek, felületességük folytán pedig elhagyta őket a lelkesedés.

Allah azt tartja lényegesnek, hogy Őt szeressük. Az Ő célja nem az, hogy az Édenkertben az ételekben, italokban leljük tetszésünket. Számára az a legfontosabb, hogy Őt Magát imádjuk. A Paradicsom kertjeinek szépségei, a finom nedűk az Ő megnyilvánulásai, és Ő azt szeretné, ha eszerint viszonyulnánk hozzájuk. Nem engedi, hogy az áldásait csupán önmagukért szeressük. Amúgy sem lelnénk örömünket ebben.

Allah, átlényegült formában akkor jelenik meg az Édenkert lakói előtt, amikor akar. Egy elbeszélés szerint: „Péntekenként bukkan fel”, de vannak más elbeszélések, melyek azt állítják, hogy gyakrabban. Ezek a történetek arról is tudósítanak, hogy a hívők számára ez lesz az az ajándék a Paradicsomban, aminek a legjobban örülnek.

A türelem istenszolgálat. Ha az ember istenszolgálatként várakozik, arra mondjuk azt, hogy türelmes. Ha csak elvisel valamit, az nem türelem, az csupán valaminek az eltűrése. A türelem az egy istenszolgálatnak a neve. Vagyis éppen olyan istenszolgálat, mint imádkozni.

Egyetlen ember sem lehet boldog, aki távol van Allahtól. Aki nem veti alá magát Allah akaratának, annak semmiképpen nem jut bőség, annak szíve semmilyen módon nem lelhet nyugalomra.

Ha felfogjuk, megértjük Allah teremtő művészetét, hatalmasságát, az Allahtól bőséget eredményez, elveszi a nyomasztó érzéseket, megnyugtatja a szívünket. Ha az ember Allahról valamiképpen megfeledkezik, a fájdalom, a bűnhődés nem hagy békét neki.

A boldogság a hitben gyökerezik. Az ember hittel a szívében válik boldoggá, mert hálát ad, magasztal, minden állapotban aláveti magát Allah akaratának, és mindenben a jót keresi. A hitetlenség szellemében az emberek mindenben a rosszat nézik. A hitetlenség szellemében mindenben csak gyalázatosságot, széthúzást, felfordulást keresnek az emberek.

Az őrület állapotával szemben egy muszlimnak folyton résen kell lennie, mert ez a sátán fortélya. A sátán magával akarja vinni őt a pokolba, csakis erre vágyik. Egy muszlim ezt nem fogadhatja el. Tudja, hogy ez tilos, ezért a Mindenható Allahnál keres menedéket. Azt mondja: „Elegendő nekünk Allah, Ő milyen nagyszerű védelmező”, és őrizkedik a tiltott dologtól.

Egy muszlim, amennyire csak tőle telik, őrizkedik az öngyilkosságtól. Az is gyilkosság! Nem szabad! Allah azt mondja az egyik ájában, hogy „nem terheljük meg az embert olyan teherrel, amit ne tudna elviselni”.

A közönynek egyrészről haszna is lehet az ember számára; olyan tulajdonság, amit Allah azért ad az embernek, hogy el ne eméssze őt az Allahtól való félelem. Biztosítja az embernek, hogy nyugodtabb legyen. Tulajdonképpen olyan, mint egy ideggyógyszer az ember számára, mint egy pszichológiai nyugtató.