Adnan Oktar 2016. Február 10

Allah szeretetének eléréséhez mindenképpen szükség van szenvedésre. Szenvedéshez pedig szükség van a sátánra. A sátán pedig általában a képmutatókat és a hitetlenséget használja fel arra, hogy bántson.

HA AZ EMBER NEM FÉLI ALLAHOT, ÓVATLANSÁGBA ESIK, ÉS VESZTESÉG ÉRI AZ ELMÉJÉT, Allah oltalmazzon.

Ha nincsen valaminek ellentéte, hogyan nyilvánuljon meg, mi a helyes? Sátán nélkül, alantas én nélkül próbára lehet minket tenni? Felismerhetjük a szépet és a jót? Nem, ez lehetetlen. Elérhetetlen lenne számunkra a magasabb szintű szeretet érzése, vagy a magasabb szintű tudat. Olyanok maradnánk, mint amilyenek gyermekkorunkban voltunk, nem fejlődnénk.

A türelem egy életen át kell, hogy tartson. Mi örökkön örökké szeretni fogjuk Allahot. Gondolj csak bele, legfeljebb 70 évig kell türelemmel viselned a próbatételt, aztán Allah ezért egy örökkévalóságon át boldoggá fog tenni. 70 évnyi tanulás, minden türelemmel viselt pillanat felemel, megszépít, ragyogóvá tesz téged.

A jóság, az irgalmasság nehéz dolog. A kedvesség, a szeretet nehéz dolog. Tönkre tenni, lerombolni, az könnyű. Fogja az ember a fegyvert és lő. Ennyi. De a szeretetért tenni kell, a szeretethez türelem kell. A szeretet akaraterőt igényel, nagylelkűséget, a legnagyobb fokú határozottságot, a legnagyobb fokú elszántságot.

Az Evangéliumban az a jó, hogy nagyon sokat beszél a szeretetről. Sokat szól a szeretetről, a barátságról, a megbocsátásról, a testvériségről. Ebből a szempontból nagyon megnyugtató, nagyon szívhez szóló.

A reinkarnációban hinni felettébb ésszerűtlen dolog. Mi történik, ha az ember egy macska bőrébe bújik? Ez semmilyen nézőpontból nem lehet tanító, fejlesztő jellegű. Semmi értelme nincsen az ember próbatétele szempontjából. Idő kell az embernek a fejlődéshez, az érettséghez? Erre bőven van lehetősége az élete során ezen a földön. A felkészüléséhez tíz nap is elegendő lenne, Allah mégis 70-80 évet ad neki. Ez rengeteg idő a tanulásra.

Feltételei vannak annak, hogy egy nő egyesüljön egy férfival. Először is annak a nőnek nagyon kell szeretnie az illető férfit, tisztelnie kell, becsülnie, bíznia kell benne. Úgy kell rá tekintenie, mint számára megengedett férfira. Szenvedélyesen kell szeretnie őt. Csak akkor adja meg Allah a megelégedés érzését. Ellenkező esetben, letámadni egy nőt a testéért, mint valami kutyát, nagyon aljas dolog.

Testi kapcsolatra kényszeríteni egy nőt, annak ellenére, hogy nem szeret, nem kíván, szívében nem érez vonzódást, egyenesen jellemtelenség, erkölcstelen és becstelen dolog.

A képmutató folyton győzköd, erősködik, agyafúrt. Ide-oda ugrál, olyan, mint a majom. Ezért jellemezte úgy Bediüzzaman, hogy: „A képmutató okos, mint a sátán, nem tudsz megbirkózni vele. Nagyon kemény teremtmény.” Ám csodálatra méltó módon, valahogy mégsem boldogul.

Ha egy képmutatónak azt tanácsolod, hogy beszéljetek inkább Allahról, megzavarodik. Ha azt mondod neki, tartsa magát távol a hitetlenségtől, elborul az elméje. Olyan, mint a sátán. A sátánnak azonnal elborul az agya. A képmutatónak is. Úgyhogy a képmutatóval nagyon kell vigyázni, visszafogottan kell beszélgetni vele.

Minek legyen öngyilkos az az ember, aki szeret, és akit viszont szeretnek? Az embernek rossz a kedve, mert nincsen szeretet körülötte. Jobbra fordul, szeretet sehol, balra fordul, szeretet sehol. Kábítószerezik, az sem használ. Aztán öngyilkos lesz, Allah őrizzen.

Az őrület állapotával szemben egy muszlimnak folyton résen kell lennie, mert ez a sátán fortélya. A sátán magával akarja vinni őt a pokolba, csakis erre vágyik. Egy muszlim ezt nem fogadhatja el. Tudja, hogy ez tilos, ezért a Mindenható Allahnál keres menedéket. Azt mondja: „Elegendő nekünk Allah, Ő milyen nagyszerű védelmező”, és őrizkedik a tiltott dologtól.

A szereteted szenteld Allahnak. Az ember közvetlenül a gyerekének nyújtja a szeretetét, nem mondja azt, hogy „Uram, milyen szépre teremtetted őt!”, vagy „Milyen csodálatosan mutatkozol meg, Uram!”. Így Allah gonddal sújtja az embert. Ezerféle büntetéssel. Vagy elveszi tőle a gyerekét, vagy beteggé teszi az embert, vagy nyomasztó érzésekkel szorongatja, vagy egyszerűen leszűkíti a mindennapi ellátását. Mondd tehát azt, hogy „Uram, hála legyen Neked!”, vagy „Milyen szép a Te teremtésed!”. Vagy mondd: „Ez a Te megnyilatkozásod!”.

Az istenfélelem, az Isten szeretete meggátolja, hogy az embernek értelmetlen legyen a tekintete. Ha valaki istenfélő, és bambán bámul bele a világba, arra nem létezik semmilyen magyarázat. Ha féli Istent, biztos, hogy a tekintete okos, éles és éber lesz.

A hívő embert motiválja a küzdelem heve. Ha az ember szívében tehetetlenség, felületesség van, akkor kimerültté, közömbössé válik. Magába zárkózik, hiszen nem érdekli a vallás, nem érdekli az istenfélelem. Nem érdekli Isten szeretete. Nincs benne lelkes izgalom, ami tükröződjön az arcán.

Allah nagyon szereti, ha valaki az Ő útján küzdve esik el, nagyon szereti azokat is, akik veteránként haza térnek. Tetszésére van az, ha valaki késő éjjelig tanítja az embereket. Allah nagyon szereti, ha az ember azon igyekszik, hogy az Ő szeretetét keresse. Akkor Ő megadja ezt a szeretetet, ezt a szenvedélyt annak, aki érdemes rá.

A Paradicsomban vannak kertek, lugasok, gyümölcsök, folyók. Az Édenkertben minden van. Azonban ha nem létezne ragaszkodó szeretet, a Paradicsomnak nem lenne értelme se az ember, sem pedig Allah számára. Az Édenkert a ragaszkodó szeretet által olyan szépséges.

Az Édenkert palotáinak, folyóinak, gyümölcseinek, és egyáltalán semminek nincsen értelme, ha nincsen ott a szeretet, az imádat. Az imádathoz viszont próbatétel szükségeltetik, azaz tanulás, szenvedés.

Egy közeli jövőben a keresztények szövetséget fognak kötni a muszlimokkal. Elfogadják majd az egyistenhitet, Allah egyedülvalóságát. Azaz, a kereszténység tulajdonképpen muszlim kereszténységgé fog alakulni.

A képmutató mindig az aljasságot keresi. A sátán nem fárad bele abba, hogy mocskos dolgokat tegyen, s mivel a képmutató Iblísz szellemét hordozza, ő is folyton valami aljas elfoglaltságon töri a fejét.

A közöny rendkívül veszélyes dolog. Ez az, amivel a legtöbbször meg kell küzdenie egy muszlimnak. Például, az illető a sejt felépítését vizsgálja, és eláll tőle a lélegzete. Azonban valahol a tudata mélyéről jön egy hatalmas közöny hullám, és folyton elnyeli, megsemmisíti az érkező információt.

Az embernek tilos megölnie magát, ez gyilkosság. Az illető gyilkosként lép Allah Színe elé, anélkül, hogy meg tudta volna bánni, amit tett. Ezt nem szabad.

Az öngyilkosság gyilkosságot jelent. Aki embert öl, egy örökkévalóságon keresztül a pokolban marad, erről egyértelmű ája van a Koránban. Úgy hal meg, hogy nem bánta meg a bűnét, egy ember gyilkosaként, hiszen elveszi az életet, amit Allah adott. Ezen kívül, a gyilkosság folytán elveszíti az erejét. Pedig ha élő, egészséges maradt volna, szépen és ügyesen folytathatta volna tovább a küzdelmét.

Szükség van olyan emberekre, akik elbeszélgetnek a hittel kapcsolatos dolgokról a katonákkal és lelkileg erősítik őket. A Vallásügyi Minisztériumnak ezt a feladatot is ki kellene tűznie maga elé. Olyan értékes beszélgetésekre lenne szükség, amelyek javítanak a kedélyállapotukon, az élethez kötik őket, megszerettetik velük az életet. Olyanokra, amelyek által megszeretik Allahot, megszeretik a túlvilágot, megszeretik a Koránt. Feltétlenül el kell vonni a figyelmüket az öngyilkosság gondolatától.