Adnan Oktar 2015. Április 29

Az idő gyorsan telik, és minket megállás nélkül az élet végéhez közelít. A halál felénk tart, mi pedig a halál felé. Van egy pont, ahol találkozunk, most éppen oda tartunk.

Allah azt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok! Hagyatkozzatok Rám! Bízzátok Rám a dolgokat! Akkor még a halál is könnyű és nyugodt lesz számotokra. De ha aggodalmaskodtok, ha nem vetitek alá magatokat, akkor fájdalmat fogtok érezni.”

Az embernek őszintén és mélyen el kell gondolkodnia, és még akkor is, ha a többiek nem így tesznek, összeszedve minden erejét összpontosítania kell, és észre kell vennie a halál nyilvánvaló igazságát. Lehet, hogy a többi ember erre képtelen. Ez azért van, mert Allah az elménkben próbatétel gyanánt ilyennek mutatja az embereket. Lehet, hogy nagy részük halott.

A szeretet hirdetésébe nem lehet belefáradni. Ki kell tartani a béke mellett, ki kell tartani a szeretet mellett. Például, két éven át beszél valaki a szeretetről, a harmadik évben belefárad, abba hagyja. Öt évig beszél a békéről, a hatodik évben már nem bírja. Ezt így nem lehet csinálni. Élete végéig ki kell tartania a béke, a szeretet mellett. Ez kötelesség.

Allah adjon jót mindannyiunknak, az egész nemzetünknek. Adjon békességet, testvériséget, összhangot, könnyebbséget, megnyugvást, lelki békét. Oltalmazzon a széthúzástól, ne támasszon ellenségességet testvér és testvér között. Békítse meg Urunk a testvéreket egymással, teremtsen a szívükbe barátságot, testvériséget, szeretetet. Allah oltalmazzon a gőgtől, az önteltségtől, a hivalkodástól, a pozíció és a rang utáni mohó vágyakozástól.

Allah az, aki létrehozza a sikert. A muszlimok között békességet szerezni kötelező cselekedet. Mi gondot fordítunk erre, ameddig csak tudunk. Ha ezen a héten nem valósul meg, megvalósul majd a jövő héten. Ha akkor sem, akkor majd az azt követő héten. De valahogyan sikerülni fog. Csak tenni kell érte. Nem szabad feladni a reményt, és félre állni.

Amikor nincsen semmi probléma, az emberek tömegesen, szinte világméretekben egyesülve lázadnak az Isten ellen. Amikor elnyomástól szenvednek, akkor pedig rettentő módon könyörögnek Hozzá. Egyáltalán mi szükség van erre? Ne csináld, légy következetes, bánd meg a bűneidet Istennek. Adj hálát Istennek. Mondd: „Uram, Te hatalmas vagy, nagyon szeretlek Téged”, hogy mint az esőt, hullassa rád az áldásait. Miért keresed magadnak a bajt? Minek háborogsz? Miért sanyargatod magad?

Mi nem hiszünk abban, hogy vérontással, fegyverrel bármit meg lehet oldani. Elutasítjuk a vérontást, a fegyverkezést, a fájdalmat, a kínszenvedést. Mi abban hiszünk, hogy az emberiség szeretettel, békességgel, testvériséggel, hittel, a Korán által fog megszabadulni a nehézségeitől.

A hívő embert motiválja a küzdelem heve. Ha az ember szívében tehetetlenség, felületesség van, akkor kimerültté, közömbössé válik. Magába zárkózik, hiszen nem érdekli a vallás, nem érdekli az istenfélelem. Nem érdekli Isten szeretete. Nincs benne lelkes izgalom, ami tükröződjön az arcán.

Allah szeretete nem engedi az embernek, hogy tehetetlen legyen. Egy muszlim nem felületes. Mindig tevékeny, lendületes és éber. Ha az ember felületes, mindenfelől gond és baj veszi körül, Isten őrizzen tőle.

Egy hívő, istenfélő emberen látszik, érződik, hogy szereti és féli Istent, mert kiül az arcára a lelkesedés. Nem tapasztalod ezt olyan embereknél, akik lelkileg össze vannak törve, belül meg vannak zuhanva, fejben meg vannak semmisülve. Ők ugyanis elveszítették a kapcsolatukat Allahhal, és ezért felületesek, felületességük folytán pedig elhagyta őket a lelkesedés.

Az istenfélelem, az Isten szeretete meggátolja, hogy az embernek értelmetlen legyen a tekintete. Ha valaki istenfélő, és bambán bámul bele a világba, arra nem létezik semmilyen magyarázat. Ha féli Istent, biztos, hogy a tekintete okos, éles és éber lesz.

Allah nagyon szereti, ha valaki az Ő útján küzdve esik el, nagyon szereti azokat is, akik veteránként haza térnek. Tetszésére van az, ha valaki késő éjjelig tanítja az embereket. Allah nagyon szereti, ha az ember azon igyekszik, hogy az Ő szeretetét keresse. Akkor Ő megadja ezt a szeretetet, ezt a szenvedélyt annak, aki érdemes rá.

Amikor egy hívő már kiváló szintre jut a szeretet terén, Allah Magához veszi őt a Paradicsomba. A szeretet nem alakul ki csak úgy magától; a szeretet fájdalom, szenvedés, tanulás által fejlődik magasabb szintekre.

A Paradicsomban vannak kertek, lugasok, gyümölcsök, folyók. Az Édenkertben minden van. Azonban ha nem létezne ragaszkodó szeretet, a Paradicsomnak nem lenne értelme se az ember, sem pedig Allah számára. Az Édenkert a ragaszkodó szeretet által olyan szépséges.

Az Édenkert palotáinak, folyóinak, gyümölcseinek, és egyáltalán semminek nincsen értelme, ha nincsen ott a szeretet, az imádat. Az imádathoz viszont próbatétel szükségeltetik, azaz tanulás, szenvedés.

Egy közeli jövőben a keresztények szövetséget fognak kötni a muszlimokkal. Elfogadják majd az egyistenhitet, Allah egyedülvalóságát. Azaz, a kereszténység tulajdonképpen muszlim kereszténységgé fog alakulni.

A zsidóellenesség a lélek betegsége. Aki zsidóellenes, annak a hitével van gond. Izráel, azaz Jákob (béke vele) leszármazottait Allah bízta ránk. Gyűlölettel viseltetni irántuk ellenkezik a Korán szellemiségével és a Korán ájáival. Egy muszlim nem teheti meg, hogy gyűlölje őket.

Egyetlen vallás útjába állni sem helyes. Terjedjen a vallás, testvérem. A keresztények terjesszék a kereszténységet, a zsidó vallásúak a zsidó vallást, a muszlimok az iszlámot. A lényeg, hogy vallásosak legyenek az emberek. Nagyon fontos, hogy először a vallásosságot fogadják be a szívükbe.

Az emberek azt mondják: „Bárcsak Allah ne teremtett volna fájdalmat!” Akkor olyan lennél, mint egy darab fa! Mondjuk, hogy beléptél az Édenkert folyójába, és csak nézel, mint a borjú. Ha azonban fájdalmak, kínok értek, a Paradicsomban még a kavicsokat is halomra csókolgatod. A fájdalomnak sorsdöntő szerepe van, ezért a Mindenható Allah hosszú életet ad az embernek, amelyben szenvedést is teremt a számára. Ezután fordul át az ember normális, emberi mivoltába.

Az emberek azt kérdezik: „Miért teremt Allah fájdalmat?” Azért, mert a fájdalom mélyén szépség lakozik, hát ezért. Fájdalom megélése nélkül nem létezik Paradicsom. Fájdalom megélése nélkül nem létezik szerelem. Az ember tompa lesz. Mindenképpen fájdalom, megpróbáltatás kell, hogy érje.

Szenvedés és fájdalom nélkül nem létezhet ez a világ. A szerelem a fájdalomból fakad. És ha nem lenne szerelem, az ember életének sem maradna értelme. Mindenképpen fájdalmak kell, hogy érjék az embert, mindenképpen szenvedésen kell keresztül mennie.

Jelenleg szinte minden vallási közösség és csoport a Mehdi szellemiségének köszönhetően, általa felbátorodva, lelkesedve és hitében erősödve képes folytatni az útját. Egyébként, ami a lelkiállapotukat illeti, nagy részük már rég elveszítette volna az életkedvét.

A Mehdi korszaka életkedvet, lelkesedést és igyekezetet hoz. Lelket önt a muszlim világba. Máskülönben a muszlimok jó része könnyedén bekerülne a fáradtság, a lelkifurdalás, a reménytelenség kínzó örvényébe.

A Mehdi szellemi mozgalma az elme csodálatos tevékenysége, mely folyamatosan reményt, lendületet, odaadást, lelkesedést ad a világnak, és véget vet a reménytelen lelkiállapotnak. Ennek eredményét, Isten engedelmével, 10-20 éven belül jobban fogjuk látni.