Adnan Oktar 2015. Január 4

A Mehdi (béke vele) elhozza a modernitást, a szépséget, a szeretetet, a barátságot, a testvériséget. Megszabadítja a muszlimokat láncaiktól. A szahabék (a Próféta társai) korának iszlám felfogását hozza el. A világ olyan lesz, mint a Paradicsom. Ha megkísérlik megállítani őt, akkor is így lesz. Allah, „Dzsebbar” („Képes arra, hogy kényszerrel vitesse véghez azt, amit akar”) Nevével valósul majd meg mindez.

A Mindenható Allah hírül adja a Tórában, hogy az utolsó időkben ez az egész térség a muszlimok ellenőrzése alá fog kerülni. Allah azt mondja, hogy „hatalmas terület lesz a tiétek a Nílustól az Eufráteszig, beleértve Mekkát, Medinát, a Földközi-tenger térségét és Ciprust.” Élén pedig a Mehdi (béke vele) fog állni, aki Dávid (béke vele) leszármazottja.

Nincsen szükség semmilyen fegyverre. A Mehdi (béke vele) időszakában eltűnik majd minden fegyver, és minden, amivel embert lehet ölni. Az embert szeretni kell, nem megölni. Rémisztő dolog olyasmit készíteni, gyártani, ami kioltja az ember életét. Ezek mind el fognak tűnni, Allah engedelmével.

Az IÁ egy olyan közösség, amely tudásában hiányos, sok hibája van, de mégis csak muszlimok alkotják. Hiányosságaikat, tévedéseiket a Mehdi (béke vele) fogja majd kijavítani.

Mózes vallásának forrásai szerint, a Mehdi természetét tekintve leginkább Mózeshez (béke vele), humorosságát tekintve pedig leginkább Salamonhoz (béke vele) fog hasonlítani.

Kevés idő maradt hátra az Ítélet Napjáig. Úgy tűnik, muszáj, hogy Jézus (béke vele) és a Mehdi (béke vele) ismerje a „hurúf al-muqatta’at”, vagyis a Korán önálló, elkülönített betűinek jelentését, Allah engedelmével. Ugyanis jelenleg nincs más, akinek használnia kellene, már csak ők maradtak.

Jézusnak, a Messiásnak (béke vele) nagyon éles tekintete az, amiről a leginkább felismerhető. Rendkívül átható, okos a tekintete. Szürke a szeme, nem zöld, hanem szürke. Ebben József prófétára (béke vele) hasonlít.

Jézus (béke vele) nagyon sármos, európai fiatalemberként fog megjelenni. Fiatalemberként, aki jóvágású, rendezett külsejű, okos, és nem emlékszik a múltjára. Úgy véljük, nem lesz túl meghökkentő a fellépése, hiszen kétely bujkál majd benne, az emberek nem tudhatják biztosan, hogy ő-e Jézus. Még ő maga sem fogja azt mondani: „Bizony, én vagyok Jézus”, hanem azt fogja mondani: „Hasonlítok rá, lehet, hogy én vagyok.”

A muszlimok nagyon nyugodtan élnek, bárhol vannak is, kiegyensúlyozottak. Allahra hagyatkoznak, bíznak Benne, ezért amikor feltámadnak a túlvilágon, akkor is végtelenül nyugodtak lesznek. Az Ítélet Napját például boldogan nézik végig.

A Mehdi korszakában egyre másra tűnnek fel a hamis messiások (mehdik, megváltók) és a hamis Jézusok. A legfontosabb jele annak, hogy hamis messiásokkal állunk szemben az, hogy az illetők nyilvánosan kiállnak azért, hogy ők az igazi megváltók.

Jézus Krisztus titokban fog munkálkodni. A Mehdi (béke vele) ennél nyíltabban lép fel, mivel azonban Allah, a Mehdit 70 lepel mögé rejti el, az emberek az utolsó pillanatig nem lesznek képesek felismerni őt.

Testvéreink, akik a Mehdi uralmát várják, úgy várnak, mintha valami nagy bulira készülnének. Ez nem így lesz. A Mehdi (béke vele), nem sokkal az után, hogy az iszlám világuralma elérkezik, meg fog halni. Ugyanis Allah nem azért hozza el az iszlám világuralmát, hogy a Mehdi (béke vele) a szórakozásnak éljen, vagy, hogy mások a szórakozásnak éljenek, hanem azért, hogy beteljesítse az ígéretét. A szórakozás igazi helye az Édenkert.

Jelen pillanatban az Iszlám Államot megállítani nem lehet. Az IÁ-ra imám Mehdi (béke vele) a megoldás, és Jézus Krisztus. Senki más nem állíthatja meg őket. Figyeljétek csak meg, és látni fogjátok: 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben ömleni fog a vér. Egészen 2019-ig.

Lesz itt zene is, tánc is, szórakozás is. Ne társítsatok tiltásokat a valláshoz, hogy félrevezessétek velük az embereket, ne találjatok ki megszorításokat, és akkor az iszlám az egész világon uralkodik majd.

A világon mindenütt hatalmas a káosz. Az emberek talán arra gondolnak: „Ilyen közegben hogyan lesz az iszlám meghatározó, és hogyan jut egyről a kettőre a Mehdi uralma?” Hát pont ez a csodálatos, hogy Allah mindezek ellenére is uralkodóvá teszi az iszlámot.

A Korán An-Núr című szúrájának 55. ájája és más áják is egyértelművé teszik, hogy az iszlám világ egységes lesz, összefog majd. A Koránban a muszlimok azt mondják: „Urunk, tegyél minket az istenfélők vezetőivé.” Ez azt jelenti, hogy az iszlám világnak vagy egy vezetője, egy irányítója. A Koránban egyetlen közösségről sem esik szó, amelynek ne lenne vezetője, minden közösséget irányít valaki. Az iszlám világnak is lesz egy, hiába is tagadnák.

Ennek a világnak nincsen olyan oldala, amit felhőtlenül élvezni lehetne, ugyanis az Édenkert az a hely, ahol az ember önfeledten élhet. Miért is választana félmegoldást azzal, hogy itt szórakozik? A hátán egy tonna teher, „na, gyere, mulassunk”. Az Édenkertben az a tonnányi súly lekerül a válláról, utána majd lehet szórakozni. Itt mindenütt szenvedésbe botlunk.

A reinkarnációban hinni felettébb ésszerűtlen dolog. Mi történik, ha az ember egy macska bőrébe bújik? Ez semmilyen nézőpontból nem lehet tanító, fejlesztő jellegű. Semmi értelme nincsen az ember próbatétele szempontjából. Idő kell az embernek a fejlődéshez, az érettséghez? Erre bőven van lehetősége az élete során ezen a földön. A felkészüléséhez tíz nap is elegendő lenne, Allah mégis 70-80 évet ad neki. Ez rengeteg idő a tanulásra.

Az idő gyorsan telik, és minket megállás nélkül az élet végéhez közelít. A halál felénk tart, mi pedig a halál felé. Van egy pont, ahol találkozunk, most éppen oda tartunk.

Allah azt mondja, hogy „ez a világ nem a játék és a szórakozás helye”. Azt mondja, „a játék és a szórakozás helye a Paradicsom. Ez a világ a próbatétel helyszíne.” Így aztán, ha leragadtok ennél a világnál, akkor eltévelyedtek és ennyi lesz az életetek, mondja. Ha azonban a túlvilágra jutást teszitek meg célotoknak, ha az Én tetszésemet teszitek meg célotoknak, akkor az örökkévalóságig boldoggá teszlek benneteket, mondja. Szórakozhattok, nevethettek kedvetekre. Aki leragad ennél a világnál, az csak szenved, én mondom nektek. Az mást sem csinál, csak küzd és vergődik.

Az alantas én, a féltékenység és az önzés által abnormális impulzusokkal látja el a testet. Az ember azt hiszi, ezektől nem lesz semmi baja. De lesz! Tönkre teszik az embert. Az öngyilkosokat az alantas énjük taszítja bele a cselekedetükbe. Megőrjíti és öngyilkosságba hajszolja őket. Gyilkosság is azért történik, mert az illető enged az alantas énjének. Először Allah agresszív, természetellenes, nem helyénvaló érzéseket sugall az alantas énnek, azonban – a Korán segítségével – annak módját is megmutatja, hogyan védhetjük meg magunkat ezektől az érzelmektől. Erre épül a próbatétel rendszere. Az alantas énre úgy kell tekinteni, mint rendkívül veszélyes dologra, felettébb résen kell lenni vele, ügyelni kell rá. Minden téren azt kell keresnünk, mi az, ami leginkább elnyeri Allah tetszését.

Az alantas énnel kapcsolatban nem lehet pozitívan eljárni. Az alantas ént nem lehet mentegetni. Ez egy folyamatosan rosszat parancsoló erő, ami aktívan működik az ember lelkében.

Nem létezik olyan, hogy reinkarnáció. Az ember csakis a túlvilágon támad föl, és vagy a Paradicsomba, vagy a Pokolba jut. Ezen kívül nincsen más, nincsen visszatérés ebbe a világba.

Az emberek nem tulajdonítanak jelentőséget az alantas énnek. Pedig az alantas én egy különleges, negatív erő, amit Isten az emberbe helyezett. Isten óvjon tőle, de képes megőrjíteni, gyilkosságra sarkallni, öngyilkosságba taszítani az embert. Mindez a szerencsétlenség és katasztrófa az alantas én nyomására történik. Az ember azt hiszi, nem ártalmas, pedig az, elragad, magával ránt, megfojt.

A világ kínlódik, Allah szenvedést teremt a számára. Ez különös, hiszen látszólag nincsen semmi ok arra, hogy ilyen mértékű nélkülözés legyen. A termőföld tökéletesen elegendő, mindenfélét lehet termeszteni rajta. A technológia is rendelkezésre áll, semmi nem hiányzik a földek megműveléséhez. Ám csodálatos módon Allah gazdasági válságot és éhezést teremt. Erre nincsen semmilyen magyarázat. Ezt Allah azért teszi, hogy vegyük észre, ez egy csoda. Ugyanis az emberek elfelejtik az Istent. Ha megemlékeznének Róla, akkor mindenki bővelkedne a jólétben.