Adnan Oktar A9 TV; 2015. Január 4.

Minek legyen öngyilkos az az ember, aki szeret, és akit viszont szeretnek? Az embernek rossz a kedve, mert nincsen szeretet körülötte. Jobbra fordul, szeretet sehol, balra fordul, szeretet sehol. Kábítószerezik, az sem használ. Aztán öngyilkos lesz, Allah őrizzen.

Egy muszlim, amennyire csak tőle telik, őrizkedik az öngyilkosságtól. Az is gyilkosság! Nem szabad! Allah azt mondja az egyik ájában, hogy „nem terheljük meg az embert olyan teherrel, amit ne tudna elviselni”.

Ha egy képmutatónak azt tanácsolod, hogy beszéljetek inkább Allahról, megzavarodik. Ha azt mondod neki, tartsa magát távol a hitetlenségtől, elborul az elméje. Olyan, mint a sátán. A sátánnak azonnal elborul az agya. A képmutatónak is. Úgyhogy a képmutatóval nagyon kell vigyázni, visszafogottan kell beszélgetni vele.

A képmutató folyton győzköd, erősködik, agyafúrt. Ide-oda ugrál, olyan, mint a majom. Ezért jellemezte úgy Bediüzzaman, hogy: „A képmutató okos, mint a sátán, nem tudsz megbirkózni vele. Nagyon kemény teremtmény.” Ám csodálatra méltó módon, valahogy mégsem boldogul.

Ha te a Koránt követed, nem mondhatod a zenére, hogy tilos, nem mondhatod a festményre, a szoborra, a nevetésre, a szórakozásra, hogy tilos. De ha bigott, korlátozott szokásrendszer tagja vagy, akkor tilos a zene, tilos a festmény, a kép, tilos a szobor.

A Pokol népe célzatosan a Pokolra van teremtve. Vagyis olyan, különleges lények ők, akiknek Isten nem adott vezetést, hanem a hitetlenség jellegzetességével együtt teremtette meg őket.

Ha az ember a hívők népéhez tartozik, akkor – Allah engedelmével – ne féljen. Allah, nem égeti meg a hívőket, nem égeti meg azt, aki eljutott oda, hogy feltegye magának a kérdést: „Én létezem, ki teremtett engem?”, és aki képes az istenfélelemre. Csak ennyit árulok el, ebből érteniük kell. Milyen teremtményekből áll a Pokol népe? Azt nem képesek felfogni. A Pokol népe halott.

A képmutató egyáltalán nem vonatkoztatja magára a Korán figyelmeztetéseit. Meg van győződve arról, hogy vele minden rendben van. Bár egyáltalán nem őszinte, nem erkölcsös, szentül hiszi, hogy a túlvilágon neki nagyon jó lesz majd. Pedig Allah tudtunkra adja, hogy a túlvilágon a képmutatók lesznek a Pokol legalján.

Allah, Gaffar (Elnéző) és Rahím (Irgalmas). Egy hívő ember, egy olyan ember, aki fél Allahtól, nem kerülhet a Pokolra. Aki féli Allahot, az amúgy is megteszi azt, amit a vallás megkíván. Nincsen második lehetőség. Őket hívőknek teremtette az Isten.

A Próféta, a saját nevében, nem tehet hozzá utólag a Koránhoz engedményeket vagy tiltásokat. Erre vonatkozólag egyértelmű áják vannak a Koránban.

Prófétánk (béke legyen vele) a Koránból tudta meg, mik azok a dolgok, amik tilosak. Nem létezik megengedett és tiltott dolog a Koránon kívül. Hz. Aishától megkérdezték: „Mi volt Allah Küldöttének (béke vele) a tanítása (szunnája)?” Ő pedig azt felelte: „A Korán”. Ne akadékoskodjatok hát! A Koránon kívül nincsen tilos és megengedett.

Allah azt akarja, hogy őszintén szeressük Őt. A valódi szeretet, szerelem eléréséhez pedig szenvedésre és a sátán jelenlétére van szükség.

Allah szeretetének eléréséhez mindenképpen szükség van szenvedésre. Szenvedéshez pedig szükség van a sátánra. A sátán pedig általában a képmutatókat és a hitetlenséget használja fel arra, hogy bántson.

Az embernek tilos megölnie magát, ez gyilkosság. Az illető gyilkosként lép Allah Színe elé, anélkül, hogy meg tudta volna bánni, amit tett. Ezt nem szabad.

Az öngyilkosság gyilkosságot jelent. Aki embert öl, egy örökkévalóságon keresztül a pokolban marad, erről egyértelmű ája van a Koránban. Úgy hal meg, hogy nem bánta meg a bűnét, egy ember gyilkosaként, hiszen elveszi az életet, amit Allah adott. Ezen kívül, a gyilkosság folytán elveszíti az erejét. Pedig ha élő, egészséges maradt volna, szépen és ügyesen folytathatta volna tovább a küzdelmét.

Ha nincsen valaminek ellentéte, hogyan nyilvánuljon meg, mi a helyes? Sátán nélkül, alantas én nélkül próbára lehet minket tenni? Felismerhetjük a szépet és a jót? Nem, ez lehetetlen. Elérhetetlen lenne számunkra a magasabb szintű szeretet érzése, vagy a magasabb szintű tudat. Olyanok maradnánk, mint amilyenek gyermekkorunkban voltunk, nem fejlődnénk.

Szükség van olyan emberekre, akik elbeszélgetnek a hittel kapcsolatos dolgokról a katonákkal és lelkileg erősítik őket. A Vallásügyi Minisztériumnak ezt a feladatot is ki kellene tűznie maga elé. Olyan értékes beszélgetésekre lenne szükség, amelyek javítanak a kedélyállapotukon, az élethez kötik őket, megszerettetik velük az életet. Olyanokra, amelyek által megszeretik Allahot, megszeretik a túlvilágot, megszeretik a Koránt. Feltétlenül el kell vonni a figyelmüket az öngyilkosság gondolatától.

Minden alkalommal, amikor egy képmutató zaklat egy muszlimot, a pokol egy kicsit közelebb vonzza őt magához, és ezen a világon is jobban elérik a bajok.

A képmutató mindig az aljasságot keresi. A sátán nem fárad bele abba, hogy mocskos dolgokat tegyen, s mivel a képmutató Iblísz szellemét hordozza, ő is folyton valami aljas elfoglaltságon töri a fejét.

Lesz itt zene is, tánc is, szórakozás is. Ne társítsatok tiltásokat a valláshoz, hogy félrevezessétek velük az embereket, ne találjatok ki megszorításokat, és akkor az iszlám az egész világon uralkodik majd.

Egyetlen golyót sem lövünk ki az IÁ-ra. Ez tilos, ez bűn. Mi nem lövünk muszlimra. Rendben, az IÁ-nak vannak hibái, hiányosságai, és bizonyos dolgokat illetően téved. De a Mehdi (béke vele) idejében mindegyikük megváltozik, megjavul majd.

Az alantas én, a féltékenység és az önzés által abnormális impulzusokkal látja el a testet. Az ember azt hiszi, ezektől nem lesz semmi baja. De lesz! Tönkre teszik az embert. Az öngyilkosokat az alantas énjük taszítja bele a cselekedetükbe. Megőrjíti és öngyilkosságba hajszolja őket. Gyilkosság is azért történik, mert az illető enged az alantas énjének. Először Allah agresszív, természetellenes, nem helyénvaló érzéseket sugall az alantas énnek, azonban – a Korán segítségével – annak módját is megmutatja, hogyan védhetjük meg magunkat ezektől az érzelmektől. Erre épül a próbatétel rendszere. Az alantas énre úgy kell tekinteni, mint rendkívül veszélyes dologra, felettébb résen kell lenni vele, ügyelni kell rá. Minden téren azt kell keresnünk, mi az, ami leginkább elnyeri Allah tetszését.

A közönynek egyrészről haszna is lehet az ember számára; olyan tulajdonság, amit Allah azért ad az embernek, hogy el ne eméssze őt az Allahtól való félelem. Biztosítja az embernek, hogy nyugodtabb legyen. Tulajdonképpen olyan, mint egy ideggyógyszer az ember számára, mint egy pszichológiai nyugtató.

A sátánnak félelmetes az általános műveltsége. A képmutatók is igencsak műveltek, ám ezt a műveltséget önérdekből, sátáni, aljas dolgokra használják. Ezzel akarnak sikert elérni, önmagukat dicsérni.

A Koránban a nő áldott teremtés. Az áják dicsérik, méltatják és védelmezik őt. Akik azt mondják, hogy „a nő csak félember”, teljesen másként gondolkoznak. E tekintetben nem követik a Koránt.