Adnan Oktar A9 TV; 2016. Január 24.

A képmutató azzal van elfoglalva, hogy a hívőket is eltévelyítse, a saját útjára csábítsa. Mivel szívében betegség van, azt akarja, hogy a hívők szívében is betegség legyen. Saját gondolkodásmódjának követésére igyekszik rábírni őket.

Mózes (béke legyen vele) idejében a képmutatók a Fáraó mellett, az ő kultúrájában keresték a dicsőséget és a megbecsülést. Számukra az egyiptomi feliratok, az egyiptomi szobrok, mind egy-egy védjegyet képviseltek. Nagyon fontosnak tartották, hogy egyiptomi hieroglifákat helyezzenek el otthonaikban a falon, egyiptomi viseletet hordjanak, egyiptomi nyelven beszéljenek.

Megbízni a hitetlenségben és nem bízni egy muszlimban, ez a képmutató látásmód, amit Allah biztosan megbosszul.

A képmutatók azt gondolják: „Lehet, hogy a muszlimok egy nap szétszóródnak, elnyomják őket, de a hitetlenség szilárd, megingathatatlan építmény.” Amióta világ a világ, mindig a hitetlenséget látták erősnek, aztán mindig alulmaradtak.

A képmutatás az egyetlen oka annak, hogy az iszlám világ a jelen állapotába jutott. A mély államok a képmutatókat használják, ők a mély államok hadserege.

A mély államok csak irányítanak, a képmutatók azok, akik az ő katonáikként cselekszenek. Ha a mély államnak nincsen katonája, akkor ereje sincsen. Ezért a képmutatókat, akik a mély állam hadseregét képezik, szét kell szórni. Ezt pedig tudással, hittel lehet megtenni.

A képmutatót mindig a tiltott dolgok vonzzák. Hajlamos például a rablásra, csalásra, hazudozásra, kémkedésre, széthúzás szítására, aljasság elkövetésére, aberrált szexuális viselkedésre, sőt gyilkosságra is. Ezt látjuk a Koránban. Folyton emberölésen mesterkednek.

Minden muszlim közösségben vannak képmutatók, nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Nincsenek is kevesen, és a számuk egyre nő. Azt hiszed, vége, nincs több, megint felbukkan. Sosem fogynak el.

Eddig a logika szerint cselekedtél? Akkor most, miután muszlim lettél, a lelkiismeretedre hallgass. Allah, minden egyes pillanatban sugallni fogja a lelkiismereteden keresztül, hogy mit tegyél, te ennek engedelmeskedj. A logikának vége. És ne legyél oda semmiért, ami a hitetlenséghez köthető.

Mit jelent az, hogy valaki az iszlám szerint él? Azt, hogy teljes mértékben a lelkiismeretére támaszkodik, és maradéktalanul elhagyja a hitetlenek észjárását.

A Mindenható Allah azt akarja, hogy a remény és a Tőle való félelem köztes állapotában éljünk. Azt mondja, ne mondjátok azt, hogy „az én tudatom tiszta, én nem kerülök a Pokolra”, hiszen Allah szót ejt olyan emberekről, akik hitetlenek, aztán muszlimok lesznek, aztán megint hitetlenek, aztán újra muszlimok. Vagyis Allah, képes elvenni az ember lelkét, majd visszaadni azt, aztán újra elvenni és megint visszaadni. Allah ilyen állapotba képes taszítani az embert, Isten őrizzen meg tőle. Nem helyes, ha túl magabiztosak vagyunk.

A boldogság a hitben gyökerezik. Az ember hittel a szívében válik boldoggá, mert hálát ad, magasztal, minden állapotban aláveti magát Allah akaratának, és mindenben a jót keresi. A hitetlenség szellemében az emberek mindenben a rosszat nézik. A hitetlenség szellemében mindenben csak gyalázatosságot, széthúzást, felfordulást keresnek az emberek.

Az érzelmi irányítottság, a romantikusság a földre hull, amikor a hit acél páncéljának ütközik. És feltűnik az ésszerűség világosan, szépségesen és kristálytisztán.

Ha csak kevés olyan ember van, aki igazán hisz, az megerősíti az egész világ hitét.

A Pokol népe célzatosan a Pokolra van teremtve. Vagyis olyan, különleges lények ők, akiknek Isten nem adott vezetést, hanem a hitetlenség jellegzetességével együtt teremtette meg őket.

Ha az ember a hívők népéhez tartozik, akkor – Allah engedelmével – ne féljen. Allah, nem égeti meg a hívőket, nem égeti meg azt, aki eljutott oda, hogy feltegye magának a kérdést: „Én létezem, ki teremtett engem?”, és aki képes az istenfélelemre. Csak ennyit árulok el, ebből érteniük kell. Milyen teremtményekből áll a Pokol népe? Azt nem képesek felfogni. A Pokol népe halott.

Ne gondold, hogy hatalmas energiákat kell befektetned ahhoz, hogy a hitben elmélyülhess. Ha az ember igazán őszinte, a hite azonnal mély. Ezért látják az emberek a vallást olyan nehéznek. Azt mondja az ember: „Sokat kell elmélkednem, nagyon mélyen el kell gondolkodnom.” Te nem vagy képes mélyen elgondolkodni csupán az által, hogy ezt akarod tenni. Allah az, aki megadja neked a mélyreható gondolkodás lehetőségét. Neked nincsen saját erőd. Vagyis akkor mit tehetsz? Őszinte leszel. Őszinte leszel és Allahtól kérsz.

Allah szeretetének eléréséhez mindenképpen szükség van szenvedésre. Szenvedéshez pedig szükség van a sátánra. A sátán pedig általában a képmutatókat és a hitetlenséget használja fel arra, hogy bántson.

Szükség van olyan emberekre, akik elbeszélgetnek a hittel kapcsolatos dolgokról a katonákkal és lelkileg erősítik őket. A Vallásügyi Minisztériumnak ezt a feladatot is ki kellene tűznie maga elé. Olyan értékes beszélgetésekre lenne szükség, amelyek javítanak a kedélyállapotukon, az élethez kötik őket, megszerettetik velük az életet. Olyanokra, amelyek által megszeretik Allahot, megszeretik a túlvilágot, megszeretik a Koránt. Feltétlenül el kell vonni a figyelmüket az öngyilkosság gondolatától.

Allah az ellenőrzése alatt tartja hitbéli érzékenységünket. Ádámtól (béke vele) fogva egészen az ítélet napjáig, melléfogás nélkül, tökéletesen próbára lesznek téve az emberek. Ez alól soha senki nem képezett kivételt.

Ha a felkavaró, csodálatos információkkal szemben az ember figyelme és elismerése lanyha marad, az elméjének, lelkének gyengeségére vall és arra, hogy képtelen az energiáit ezekre a dolgokra összpontosítani. Pedig ez olyasmi, amitől rendes esetben el kellene akadnia a lélegzetének, olyasvalami, amire különösen rá kellene csodálkoznia. Fohászkodni kell azért, hogy legyőzhessük magunkban ezt a gyengeséget.

Ismernünk kell a sátánt, meg kell próbálnunk feltérképezni a képmutatót, a hitetlenséget. Igyekeznünk kell rájönni, hogyan árthatnak ők a muszlimoknak. A Korán 4. Szúra 104. ájájában Allah, mint istenszolgálatot, ezt parancsolta meg a muszlimoknak. Adnan Oktar Diyor > Daha Fazla

A bigottság, ha utat engedünk neki, rohamosan tör előre. Nagyon nagyon veszélyes. Az államnak e tekintetben nagyon határozott politikához kell folyamodnia. Modern államszerkezetre, a művészetekhez való modern hozzáállásra, modern gondolkodásmód terjesztésére van szükség. Vagyis az iszlámot modern értelemben véve kell gyakorolni. Hogyan modern értelemben? Úgy, ahogyan a szahabék (a Próféta kortársai) idejében tették.

A képmutató egyik tulajdonsága az, hogy piszkálni akarja a muszlimot. Gondolataiban az bujkál, hogy akkora kárt okozzon neki, amekkorát csak képes. Inzultálni akarja a szavaival, a beszédével, feszültséget akar okozni neki, mocskos dolgokra célozgat. Az sem baj, ha csak némi borsot tud törni az orra alá. Jóllehet, ami szerinte a muszlimnak gondot okoz, az minden alkalommal jutalom neki, a képmutatónak viszont csak szerencsétlenséget hoz.

A mély világállamnak az a terve, hogy a hagyománytisztelő ortodox muszlimokat provokálja, pszichopatának, brutálisnak tüntesse fel őket, és a muszlimok irtsák ki egymást. Ez igen nagy veszély.