Adnan Oktar 2015. Március 15

Mi nem szövetkezünk a koalíciós erőkkel az IÁ ellen. Aki fegyvert fog az IÁ-ra és megöl közülük valakit, az gyilkossá válik. Mi nem fogunk fegyvert muszlimra. Ez tilos. És e tekintetben senki nem hozhat vallásjogi döntést (fatwát) sem. Nem engedjük.

Egyetlen golyót sem lövünk ki az IÁ-ra. Ez tilos, ez bűn. Mi nem lövünk muszlimra. Rendben, az IÁ-nak vannak hibái, hiányosságai, és bizonyos dolgokat illetően téved. De a Mehdi (béke vele) idejében mindegyikük megváltozik, megjavul majd.

Az alantas én, a féltékenység és az önzés által abnormális impulzusokkal látja el a testet. Az ember azt hiszi, ezektől nem lesz semmi baja. De lesz! Tönkre teszik az embert. Az öngyilkosokat az alantas énjük taszítja bele a cselekedetükbe. Megőrjíti és öngyilkosságba hajszolja őket. Gyilkosság is azért történik, mert az illető enged az alantas énjének. Először Allah agresszív, természetellenes, nem helyénvaló érzéseket sugall az alantas énnek, azonban – a Korán segítségével – annak módját is megmutatja, hogyan védhetjük meg magunkat ezektől az érzelmektől. Erre épül a próbatétel rendszere. Az alantas énre úgy kell tekinteni, mint rendkívül veszélyes dologra, felettébb résen kell lenni vele, ügyelni kell rá. Minden téren azt kell keresnünk, mi az, ami leginkább elnyeri Allah tetszését.

Nem létezik olyan, hogy reinkarnáció. Az ember csakis a túlvilágon támad föl, és vagy a Paradicsomba, vagy a Pokolba jut. Ezen kívül nincsen más, nincsen visszatérés ebbe a világba.

Az embernek tilos megölnie magát, ez gyilkosság. Az illető gyilkosként lép Allah Színe elé, anélkül, hogy meg tudta volna bánni, amit tett. Ezt nem szabad.

Az öngyilkosság gyilkosságot jelent. Aki embert öl, egy örökkévalóságon keresztül a pokolban marad, erről egyértelmű ája van a Koránban. Úgy hal meg, hogy nem bánta meg a bűnét, egy ember gyilkosaként, hiszen elveszi az életet, amit Allah adott. Ezen kívül, a gyilkosság folytán elveszíti az erejét. Pedig ha élő, egészséges maradt volna, szépen és ügyesen folytathatta volna tovább a küzdelmét.

Prófétánk (béke legyen vele) a Koránból tudta meg, mik azok a dolgok, amik tilosak. Nem létezik megengedett és tiltott dolog a Koránon kívül. Hz. Aishától megkérdezték: „Mi volt Allah Küldöttének (béke vele) a tanítása (szunnája)?” Ő pedig azt felelte: „A Korán”. Ne akadékoskodjatok hát! A Koránon kívül nincsen tilos és megengedett.

A Próféta, a saját nevében, nem tehet hozzá utólag a Koránhoz engedményeket vagy tiltásokat. Erre vonatkozólag egyértelmű áják vannak a Koránban.

A képmutató egyáltalán nem vonatkoztatja magára a Korán figyelmeztetéseit. Meg van győződve arról, hogy vele minden rendben van. Bár egyáltalán nem őszinte, nem erkölcsös, szentül hiszi, hogy a túlvilágon neki nagyon jó lesz majd. Pedig Allah tudtunkra adja, hogy a túlvilágon a képmutatók lesznek a Pokol legalján.

Allah, Gaffar (Elnéző) és Rahím (Irgalmas). Egy hívő ember, egy olyan ember, aki fél Allahtól, nem kerülhet a Pokolra. Aki féli Allahot, az amúgy is megteszi azt, amit a vallás megkíván. Nincsen második lehetőség. Őket hívőknek teremtette az Isten.

Ha az ember a hívők népéhez tartozik, akkor – Allah engedelmével – ne féljen. Allah, nem égeti meg a hívőket, nem égeti meg azt, aki eljutott oda, hogy feltegye magának a kérdést: „Én létezem, ki teremtett engem?”, és aki képes az istenfélelemre. Csak ennyit árulok el, ebből érteniük kell. Milyen teremtményekből áll a Pokol népe? Azt nem képesek felfogni. A Pokol népe halott.

A Pokol népe célzatosan a Pokolra van teremtve. Vagyis olyan, különleges lények ők, akiknek Isten nem adott vezetést, hanem a hitetlenség jellegzetességével együtt teremtette meg őket.

Ez a világ nem a sírás, hanem a nevetés helye. Ez a világ nem a Pokol, hanem a Paradicsom helye. Mi azt akarjuk, hogy ez a világ is olyan legyen, mint a Paradicsom, és a túlvilág is. Aki ezen a világon a Poklot akarja, az a túlvilágon is a Pokolban ragad.

Ez a világ nem valóság, a túlvilág a valóság. Mivel ez a hely a próbatételek helye, a Pokolnak és a Paradicsomnak a jegyeit is magán viseli. A hívő emberek használják az eszüket, és elengedik a Pokol tulajdonságait, így megtisztulnak tőlük. S mivel a Paradicsom tulajdonságait helyezik előtérbe az életükben, tökéletes emberi lényekként mutatkoznak meg.

Ha te a Koránt követed, nem mondhatod a zenére, hogy tilos, nem mondhatod a festményre, a szoborra, a nevetésre, a szórakozásra, hogy tilos. De ha bigott, korlátozott szokásrendszer tagja vagy, akkor tilos a zene, tilos a festmény, a kép, tilos a szobor.

Egy muszlim, amennyire csak tőle telik, őrizkedik az öngyilkosságtól. Az is gyilkosság! Nem szabad! Allah azt mondja az egyik ájában, hogy „nem terheljük meg az embert olyan teherrel, amit ne tudna elviselni”.

Az őrület állapotával szemben egy muszlimnak folyton résen kell lennie, mert ez a sátán fortélya. A sátán magával akarja vinni őt a pokolba, csakis erre vágyik. Egy muszlim ezt nem fogadhatja el. Tudja, hogy ez tilos, ezért a Mindenható Allahnál keres menedéket. Azt mondja: „Elegendő nekünk Allah, Ő milyen nagyszerű védelmező”, és őrizkedik a tiltott dologtól.

Lesz itt zene is, tánc is, szórakozás is. Ne társítsatok tiltásokat a valláshoz, hogy félrevezessétek velük az embereket, ne találjatok ki megszorításokat, és akkor az iszlám az egész világon uralkodik majd.

Az IÁ egy olyan közösség, amely tudásában hiányos, sok hibája van, de mégis csak muszlimok alkotják. Hiányosságaikat, tévedéseiket a Mehdi (béke vele) fogja majd kijavítani.

Az utolsó időkben Afrika fel fog szabadulni. Afrika egész történelme a szenvedésről szól. Megpróbáltatásuk csakis a Mehdi korszakával ér véget, Allah pedig a túlvilágon jutalommal kárpótolja őket gyötrelmeikért. Ha olyan nép voltak, akik hittek, akkor fájdalmuk és kínszenvedésük nem volt hiábavaló, hanem az Istenhez való tökéletes visszatérés eszköze lesz számukra. A Paradicsom kertjei, terített asztalok várnak rájuk… És mindenek felett Allah elégedettsége.

A Mehdi (béke vele) elhozza a modernitást, a szépséget, a szeretetet, a barátságot, a testvériséget. Megszabadítja a muszlimokat láncaiktól. A szahabék (a Próféta társai) korának iszlám felfogását hozza el. A világ olyan lesz, mint a Paradicsom. Ha megkísérlik megállítani őt, akkor is így lesz. Allah, „Dzsebbar” („Képes arra, hogy kényszerrel vitesse véghez azt, amit akar”) Nevével valósul majd meg mindez.

A Mindenható Allah hírül adja a Tórában, hogy az utolsó időkben ez az egész térség a muszlimok ellenőrzése alá fog kerülni. Allah azt mondja, hogy „hatalmas terület lesz a tiétek a Nílustól az Eufráteszig, beleértve Mekkát, Medinát, a Földközi-tenger térségét és Ciprust.” Élén pedig a Mehdi (béke vele) fog állni, aki Dávid (béke vele) leszármazottja.

Nincsen szükség semmilyen fegyverre. A Mehdi (béke vele) időszakában eltűnik majd minden fegyver, és minden, amivel embert lehet ölni. Az embert szeretni kell, nem megölni. Rémisztő dolog olyasmit készíteni, gyártani, ami kioltja az ember életét. Ezek mind el fognak tűnni, Allah engedelmével.

A nőkre nagy hatással van, ha valaki értelmes és hívő. Ezt keresi a nő a férfiban, és ezt keresi a férfi a nőben. Nem a fizikai tulajdonságokon múlik, hogy milyen hatással van valaki a másikra. Vannak nagyon szép nők, de ha nincsen tartásuk, nem tudod szeretni őket. Ha nincs bennük kedvesség, nem tudod szeretni őket. Ha elárulnak, ha önimádók, önzők, nem tudod szeretni őket. Ha nem gondolkodnak szabadon, őszintén, nem tudod szeretni őket.

A kislányok nagyon jóhiszeműek. Olyanok, mint a virág. Ha egy pillanatra is elhanyagolod őket, rögtön elhervadnak. A kislányokat, bárhol legyenek is, fel kell karolni és védelmezni kell őket.