Adnan Oktar Adnan Oktar azt mondja, Április 6

Az Édenkertben nincsenek rosszindulatú emberek, akik ártanának a többieknek, aljas dolgokat követnének el, nincsen kapzsi anyagiaskodás. Nincsen harag, és nincsen félelem sem.

Bármi, ami tetszik neked, amiért felelős vagy, akár a kulturális életet, akár a tudományt, vagy bármi mást tekintve, az mind meg van a Paradicsomban. Például van, aki autóversenyezni szeret, míg más inkább motorcsónak versenyezni. Van, aki festeget és van, aki inkább rajzol.

Egyesek meglepve kérdezik: „Hogyan lehet az Édenkertben versenyautó?” Vagy: „Hogy lenne már ott mozi?” Ezeket a dolgokat szándékosan, ajándék gyanánt kapod ezen a földön, hogy megismerhesd őket.

A verseny elfogadott dolog volt Mohamed Próféta (blv) szemében, és vallásilag sincs semmi gond vele. Az Édenkertben is létezik; a hívők versenyeket tartanak, ez a kikapcsolódás egyik formája a számukra. Pusztán szórakozásból autóversenyeznek, motorcsónak versenyeznek vagy futnak, lovagolnak.

Azok a gyerekek, akik egészen kicsi korukban halnak meg, halhatatlan ifjakként élnek a Paradicsomban. Szaladgálnak, játszanak, hangoskodnak.

Allah, átlényegült formában akkor jelenik meg az Édenkert lakói előtt, amikor akar. Egy elbeszélés szerint: „Péntekenként bukkan fel”, de vannak más elbeszélések, melyek azt állítják, hogy gyakrabban. Ezek a történetek arról is tudósítanak, hogy a hívők számára ez lesz az az ajándék a Paradicsomban, aminek a legjobban örülnek.

A Pokol láttán jobban tudatára ébredünk, milyen értékes is az Édenkert. Ugyanígy, a képmutatók láttán, akik olyanok, mint a Pokol népe, jobban megértjük, milyen értékesek a muszlimok és a hit. Ők az összehasonlítási alap.

Meglehet, hogy az ember nem vallásos, de nem is könyörtelen zsarnok, nem kegyetlenkedik. Számára a Pokol másmilyen lesz. Lapos, eseménytelen életet él majd benne, ami a paradicsomi élettel összehasonlítva szenvedés, hiszen monoton és értelmetlen. Ez a Pokol egyik foka. Akik ott vannak, unatkoznak, tétlenek. Levertek, mert hiányzik az életükből a szeretet, a társaság. Rosszkedvűek, amikor az Édenkert szépségével hasonlítják össze saját helyzetüket. Allah ezzel az állapottal bünteti őket.

Ha az ember nem szereti Allahot, akkor nem mindegy, hogy a Paradicsomban van vagy sem? A hívő azért leli örömét az Édenkertben, mert szereti Allahot.

Az Édenkertben nincsen türelem, nincsen bátorság, nincs is szükség bátorságra. Ott nem tudsz türelmes, bátor vagy elszánt lenni. Nincsen alázatos alávetettség. Nincsen tisztogatás, nincsen hűség. Csak szórakozás van, az Édenkert a kikapcsolódás helye. A hálaadás, mint istenszolgálat, természetesen létezik, hisz örömmel tölt el, amikor látod Allah megnyilvánulását.

Ez a világ nem valóság, a túlvilág a valóság. Mivel ez a hely a próbatételek helye, a Pokolnak és a Paradicsomnak a jegyeit is magán viseli. A hívő emberek használják az eszüket, és elengedik a Pokol tulajdonságait, így megtisztulnak tőlük. S mivel a Paradicsom tulajdonságait helyezik előtérbe az életükben, tökéletes emberi lényekként mutatkoznak meg.

Létezik egy kitalált hadísz, miszerint: „Ez a világ a muszlim számára pokol.” Már miért volna pokol? A hit fényével ez a világ olyanná válik, mint a Paradicsom.

Ez a világ nem a sírás, hanem a nevetés helye. Ez a világ nem a Pokol, hanem a Paradicsom helye. Mi azt akarjuk, hogy ez a világ is olyan legyen, mint a Paradicsom, és a túlvilág is. Aki ezen a világon a Poklot akarja, az a túlvilágon is a Pokolban ragad.

Az emberek azt kérdezik: „Miért teremt Allah fájdalmat?” Azért, mert a fájdalom mélyén szépség lakozik, hát ezért. Fájdalom megélése nélkül nem létezik Paradicsom. Fájdalom megélése nélkül nem létezik szerelem. Az ember tompa lesz. Mindenképpen fájdalom, megpróbáltatás kell, hogy érje.

Az emberek azt mondják: „Bárcsak Allah ne teremtett volna fájdalmat!” Akkor olyan lennél, mint egy darab fa! Mondjuk, hogy beléptél az Édenkert folyójába, és csak nézel, mint a borjú. Ha azonban fájdalmak, kínok értek, a Paradicsomban még a kavicsokat is halomra csókolgatod. A fájdalomnak sorsdöntő szerepe van, ezért a Mindenható Allah hosszú életet ad az embernek, amelyben szenvedést is teremt a számára. Ezután fordul át az ember normális, emberi mivoltába.

A Paradicsomban vannak kertek, lugasok, gyümölcsök, folyók. Az Édenkertben minden van. Azonban ha nem létezne ragaszkodó szeretet, a Paradicsomnak nem lenne értelme se az ember, sem pedig Allah számára. Az Édenkert a ragaszkodó szeretet által olyan szépséges.

Az Édenkert palotáinak, folyóinak, gyümölcseinek, és egyáltalán semminek nincsen értelme, ha nincsen ott a szeretet, az imádat. Az imádathoz viszont próbatétel szükségeltetik, azaz tanulás, szenvedés.

Amikor egy hívő már kiváló szintre jut a szeretet terén, Allah Magához veszi őt a Paradicsomba. A szeretet nem alakul ki csak úgy magától; a szeretet fájdalom, szenvedés, tanulás által fejlődik magasabb szintekre.

Ennek a világnak nincsen olyan oldala, amit felhőtlenül élvezni lehetne, ugyanis az Édenkert az a hely, ahol az ember önfeledten élhet. Miért is választana félmegoldást azzal, hogy itt szórakozik? A hátán egy tonna teher, „na, gyere, mulassunk”. Az Édenkertben az a tonnányi súly lekerül a válláról, utána majd lehet szórakozni. Itt mindenütt szenvedésbe botlunk.

Allah azt mondja, hogy „ez a világ nem a játék és a szórakozás helye”. Azt mondja, „a játék és a szórakozás helye a Paradicsom. Ez a világ a próbatétel helyszíne.” Így aztán, ha leragadtok ennél a világnál, akkor eltévelyedtek és ennyi lesz az életetek, mondja. Ha azonban a túlvilágra jutást teszitek meg célotoknak, ha az Én tetszésemet teszitek meg célotoknak, akkor az örökkévalóságig boldoggá teszlek benneteket, mondja. Szórakozhattok, nevethettek kedvetekre. Aki leragad ennél a világnál, az csak szenved, én mondom nektek. Az mást sem csinál, csak küzd és vergődik.

Nem létezik olyan, hogy reinkarnáció. Az ember csakis a túlvilágon támad föl, és vagy a Paradicsomba, vagy a Pokolba jut. Ezen kívül nincsen más, nincsen visszatérés ebbe a világba.

Kedvesség, irgalom, figyelmesség. Hát nem ez az, amit akarunk Allahtól? Mire vágyunk az Édenkertben? Arra, hogy a Mindenható Allah bocsásson meg nekünk, legyen kedves, szeretetteljes és védelmező az irányunkban. Nekünk is így kell viszonyulnunk az emberekhez.

Allah azt mondja, hogy azért teszi sikeressé a muszlimokat, mert nem társítanak Hozzá senkit és semmit. Az emberek valahogy nem értik ezt. Ha követed a Koránt, nem fogsz társítani. Ha nem követed a Koránt, és a kitalált hadíszok, hagyományok útján jársz, társító leszel.

Vissza kell térni a Koránhoz. Ahhoz, hogy a Koránhoz visszatérhessünk, meg kell térni a Mehdihez, az ő közegébe. A Mehdi tevékenysége nélkül nagyon nehéz visszatalálni a Koránhoz. Ha nem így lenne, ez már sikerült volna.

Allah, az iszlámot olyannak teremtette, ami megfelel a mi természetünknek. A bigottak megváltoztatták az iszlámot, más vallást csináltak belőle. Társító vallássá alakították. Amit az emberek most látnak, az nem iszlám. Az iszlám az, amiről mi beszélünk, mert az teljes mértékben a Koránon alapszik.