Adnan Oktar 2016. Április 23

A prófétai közlések (hadíszok) szerint, az utolsó időkben a sátán az ember anyja és apja képében jön el, hogy megpróbálja őt eltéríteni Allah útjától. Adnan Oktar Diyor > Daha Fazla

A sátán, az alantas én, a vitatkozó emberek, a vért ontók, a háborúzók, a tolvajok, a baljós kinézetűek, mind mind a próbatétel része. Lehet, hogy azt mondod: „Bárcsak ne lennének ilyenek.” De ilyenek mindig lesznek. Ahol próbatétel van, ott ezek is jelen vannak. Te úgy felelj nekik, hogy használd az eszedet és legyél erős, és akkor le fogod győzni őket.

Allah szeretetének eléréséhez mindenképpen szükség van szenvedésre. Szenvedéshez pedig szükség van a sátánra. A sátán pedig általában a képmutatókat és a hitetlenséget használja fel arra, hogy bántson.

Ha nincsen valaminek ellentéte, hogyan nyilvánuljon meg, mi a helyes? Sátán nélkül, alantas én nélkül próbára lehet minket tenni? Felismerhetjük a szépet és a jót? Nem, ez lehetetlen. Elérhetetlen lenne számunkra a magasabb szintű szeretet érzése, vagy a magasabb szintű tudat. Olyanok maradnánk, mint amilyenek gyermekkorunkban voltunk, nem fejlődnénk.

Allah azt akarja, hogy őszintén szeressük Őt. A valódi szeretet, szerelem eléréséhez pedig szenvedésre és a sátán jelenlétére van szükség.

A Pokol népe célzatosan a Pokolra van teremtve. Vagyis olyan, különleges lények ők, akiknek Isten nem adott vezetést, hanem a hitetlenség jellegzetességével együtt teremtette meg őket.

A képmutató folyton győzköd, erősködik, agyafúrt. Ide-oda ugrál, olyan, mint a majom. Ezért jellemezte úgy Bediüzzaman, hogy: „A képmutató okos, mint a sátán, nem tudsz megbirkózni vele. Nagyon kemény teremtmény.” Ám csodálatra méltó módon, valahogy mégsem boldogul.

A sátánnak félelmetes az általános műveltsége. A képmutatók is igencsak műveltek, ám ezt a műveltséget önérdekből, sátáni, aljas dolgokra használják. Ezzel akarnak sikert elérni, önmagukat dicsérni.

Ha egy képmutatónak azt tanácsolod, hogy beszéljetek inkább Allahról, megzavarodik. Ha azt mondod neki, tartsa magát távol a hitetlenségtől, elborul az elméje. Olyan, mint a sátán. A sátánnak azonnal elborul az agya. A képmutatónak is. Úgyhogy a képmutatóval nagyon kell vigyázni, visszafogottan kell beszélgetni vele.

Az őrület állapotával szemben egy muszlimnak folyton résen kell lennie, mert ez a sátán fortélya. A sátán magával akarja vinni őt a pokolba, csakis erre vágyik. Egy muszlim ezt nem fogadhatja el. Tudja, hogy ez tilos, ezért a Mindenható Allahnál keres menedéket. Azt mondja: „Elegendő nekünk Allah, Ő milyen nagyszerű védelmező”, és őrizkedik a tiltott dologtól.

A képmutatót mindig a tiltott dolgok vonzzák. Hajlamos például a rablásra, csalásra, hazudozásra, kémkedésre, széthúzás szítására, aljasság elkövetésére, aberrált szexuális viselkedésre, sőt gyilkosságra is. Ezt látjuk a Koránban. Folyton emberölésen mesterkednek.

Minden muszlim közösségben vannak képmutatók, nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Nincsenek is kevesen, és a számuk egyre nő. Azt hiszed, vége, nincs több, megint felbukkan. Sosem fogynak el.

A képmutatás az egyetlen oka annak, hogy az iszlám világ a jelen állapotába jutott. A mély államok a képmutatókat használják, ők a mély államok hadserege.

A mély államok csak irányítanak, a képmutatók azok, akik az ő katonáikként cselekszenek. Ha a mély államnak nincsen katonája, akkor ereje sincsen. Ezért a képmutatókat, akik a mély állam hadseregét képezik, szét kell szórni. Ezt pedig tudással, hittel lehet megtenni.

A képmutatók azt gondolják: „Lehet, hogy a muszlimok egy nap szétszóródnak, elnyomják őket, de a hitetlenség szilárd, megingathatatlan építmény.” Amióta világ a világ, mindig a hitetlenséget látták erősnek, aztán mindig alulmaradtak.

Azt mondja: „A hitem szerint élek, és közben a hitetlenséggel is megférek”. Ekkor kezdődik a képmutatás. Allah tetszését akkor nyered el, ha a Prófétával és a muszlimokkal vagy együtt. Elhagyod a muszlimokat, és azt hiszed, te résen vagy, de a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan te elképzelted.

Megbízni a hitetlenségben és nem bízni egy muszlimban, ez a képmutató látásmód, amit Allah biztosan megbosszul.

Eddig a logika szerint cselekedtél? Akkor most, miután muszlim lettél, a lelkiismeretedre hallgass. Allah, minden egyes pillanatban sugallni fogja a lelkiismereteden keresztül, hogy mit tegyél, te ennek engedelmeskedj. A logikának vége. És ne legyél oda semmiért, ami a hitetlenséghez köthető.

Mit jelent az, hogy valaki az iszlám szerint él? Azt, hogy teljes mértékben a lelkiismeretére támaszkodik, és maradéktalanul elhagyja a hitetlenek észjárását.

A Mindenható Allah azt akarja, hogy a remény és a Tőle való félelem köztes állapotában éljünk. Azt mondja, ne mondjátok azt, hogy „az én tudatom tiszta, én nem kerülök a Pokolra”, hiszen Allah szót ejt olyan emberekről, akik hitetlenek, aztán muszlimok lesznek, aztán megint hitetlenek, aztán újra muszlimok. Vagyis Allah, képes elvenni az ember lelkét, majd visszaadni azt, aztán újra elvenni és megint visszaadni. Allah ilyen állapotba képes taszítani az embert, Isten őrizzen meg tőle. Nem helyes, ha túl magabiztosak vagyunk.

Türelemre gondolkodás által lehet szert tenni. Ez nem megy olyan gyorsan. Nem úgy működik, hogy azt mondom, legyek türelmes. Keresni, kutatni kell, megismerni Allah művészetét, és Allahra hagyatkozni. Erre nem képes minden ember. Hatalmas ajándék, ha valaki a türelmesek közül való. A türelmesek, nos, ők egy külön közösség.

Ha a felkavaró, csodálatos információkkal szemben az ember figyelme és elismerése lanyha marad, az elméjének, lelkének gyengeségére vall és arra, hogy képtelen az energiáit ezekre a dolgokra összpontosítani. Pedig ez olyasmi, amitől rendes esetben el kellene akadnia a lélegzetének, olyasvalami, amire különösen rá kellene csodálkoznia. Fohászkodni kell azért, hogy legyőzhessük magunkban ezt a gyengeséget.

Ha nem lennének hitetlen, a vallásból csúfot űző, az iszlámmal szembe szegülő emberek, nem létezne számodra próbatétel. Ha nem lennének ilyen emberek, Allah megteremtené őket. Mindig lesznek ilyenek, téged velük hasonlítanak össze, így leszel megbecsült, értékes. Másképpen ez nem megy.

Egy hívő ember nagyon fontosnak tartja a fohászkodást. Allah a fohásza miatt becsüli a hívőt.

Allah fénye az egész világegyetemnek. A fény a lehető legszebb látvány, amit emberi elme befogadhat. Megnyugvást adó gyönyörűség, békesség, amely a hitből fakad.