Adnan Oktar A9 TV; 2016. Január 21.

Tönkre teszik az iszlám világot azok, akik azt állítják, hogy az életnek nyomorúságosnak kell lennie, nélkülözve a művészetet, az örömöt. Nem engedjük, hogy így tönkre tegyék Törökországot. Miért ne hallgassunk zenét? Miért ne táncoljunk? Térjetek már magatokhoz. Miért nem illik ez a valláshoz, a hithez, melyik ájának mond ellent? Kinek, mit ártunk vele? Honnan szeditek ezt?

A világon mindenütt hatalmas a káosz. Az emberek talán arra gondolnak: „Ilyen közegben hogyan lesz az iszlám meghatározó, és hogyan jut egyről a kettőre a Mehdi uralma?” Hát pont ez a csodálatos, hogy Allah mindezek ellenére is uralkodóvá teszi az iszlámot.

A Korán An-Núr című szúrájának 55. ájája és más áják is egyértelművé teszik, hogy az iszlám világ egységes lesz, összefog majd. A Koránban a muszlimok azt mondják: „Urunk, tegyél minket az istenfélők vezetőivé.” Ez azt jelenti, hogy az iszlám világnak vagy egy vezetője, egy irányítója. A Koránban egyetlen közösségről sem esik szó, amelynek ne lenne vezetője, minden közösséget irányít valaki. Az iszlám világnak is lesz egy, hiába is tagadnák.

A mély világállamnak az a terve, hogy a hagyománytisztelő ortodox muszlimokat provokálja, pszichopatának, brutálisnak tüntesse fel őket, és a muszlimok irtsák ki egymást. Ez igen nagy veszély.

A bigottság, ha utat engedünk neki, rohamosan tör előre. Nagyon nagyon veszélyes. Az államnak e tekintetben nagyon határozott politikához kell folyamodnia. Modern államszerkezetre, a művészetekhez való modern hozzáállásra, modern gondolkodásmód terjesztésére van szükség. Vagyis az iszlámot modern értelemben véve kell gyakorolni. Hogyan modern értelemben? Úgy, ahogyan a szahabék (a Próféta kortársai) idejében tették.

Az őrület állapotával szemben egy muszlimnak folyton résen kell lennie, mert ez a sátán fortélya. A sátán magával akarja vinni őt a pokolba, csakis erre vágyik. Egy muszlim ezt nem fogadhatja el. Tudja, hogy ez tilos, ezért a Mindenható Allahnál keres menedéket. Azt mondja: „Elegendő nekünk Allah, Ő milyen nagyszerű védelmező”, és őrizkedik a tiltott dologtól.

Testvéreink, akik a Mehdi uralmát várják, úgy várnak, mintha valami nagy bulira készülnének. Ez nem így lesz. A Mehdi (béke vele), nem sokkal az után, hogy az iszlám világuralma elérkezik, meg fog halni. Ugyanis Allah nem azért hozza el az iszlám világuralmát, hogy a Mehdi (béke vele) a szórakozásnak éljen, vagy, hogy mások a szórakozásnak éljenek, hanem azért, hogy beteljesítse az ígéretét. A szórakozás igazi helye az Édenkert.

Ha te a Koránt követed, nem mondhatod a zenére, hogy tilos, nem mondhatod a festményre, a szoborra, a nevetésre, a szórakozásra, hogy tilos. De ha bigott, korlátozott szokásrendszer tagja vagy, akkor tilos a zene, tilos a festmény, a kép, tilos a szobor.

A bigottak korlátozott rendszerükkel az iszlámot az egész világon lejáratták. Ki akarják oltani az iszlám ragyogását. Akasztás, csonkítás, verés, a nők megalázása, a nők „félemberek”, tilos a zene, tilos a kép, tilos a művészet, semmi jámborság, semmi szépség, semmi szeretet, tilos ez, tilos az. Megőrültetek ti? Olyanok, mint akiknek a Pokol hiányzik. Az iszlámban ilyen nincsen!

A Próféta, a saját nevében, nem tehet hozzá utólag a Koránhoz engedményeket vagy tiltásokat. Erre vonatkozólag egyértelmű áják vannak a Koránban.

Prófétánk (béke legyen vele) a Koránból tudta meg, mik azok a dolgok, amik tilosak. Nem létezik megengedett és tiltott dolog a Koránon kívül. Hz. Aishától megkérdezték: „Mi volt Allah Küldöttének (béke vele) a tanítása (szunnája)?” Ő pedig azt felelte: „A Korán”. Ne akadékoskodjatok hát! A Koránon kívül nincsen tilos és megengedett.

A Mehdi (béke vele) elhozza a modernitást, a szépséget, a szeretetet, a barátságot, a testvériséget. Megszabadítja a muszlimokat láncaiktól. A szahabék (a Próféta társai) korának iszlám felfogását hozza el. A világ olyan lesz, mint a Paradicsom. Ha megkísérlik megállítani őt, akkor is így lesz. Allah, „Dzsebbar” („Képes arra, hogy kényszerrel vitesse véghez azt, amit akar”) Nevével valósul majd meg mindez.

Allah azt mondja, hogy „ez a világ nem a játék és a szórakozás helye”. Azt mondja, „a játék és a szórakozás helye a Paradicsom. Ez a világ a próbatétel helyszíne.” Így aztán, ha leragadtok ennél a világnál, akkor eltévelyedtek és ennyi lesz az életetek, mondja. Ha azonban a túlvilágra jutást teszitek meg célotoknak, ha az Én tetszésemet teszitek meg célotoknak, akkor az örökkévalóságig boldoggá teszlek benneteket, mondja. Szórakozhattok, nevethettek kedvetekre. Aki leragad ennél a világnál, az csak szenved, én mondom nektek. Az mást sem csinál, csak küzd és vergődik.

Ennek a világnak nincsen olyan oldala, amit felhőtlenül élvezni lehetne, ugyanis az Édenkert az a hely, ahol az ember önfeledten élhet. Miért is választana félmegoldást azzal, hogy itt szórakozik? A hátán egy tonna teher, „na, gyere, mulassunk”. Az Édenkertben az a tonnányi súly lekerül a válláról, utána majd lehet szórakozni. Itt mindenütt szenvedésbe botlunk.

A zene a lélek tápláléka. Ahogyan például itt mi beszélgetünk, hasznos információk hangzanak el, az az elme tápláléka. A zene viszont a léleké. A szép külsejű emberek látványa is táplálja a lelket, és a szép dolgok ugyanúgy. A lélek táplálkozik ezekből.

A zene közvetlenül Istentől való. Egyáltalán zenének lehet nevezni? Nem. Hanghullám az. A hullám eléri a fülünket, de a fül maga nem hall, a fül süket. Csak továbbító szerepe van. Elektromosságként továbbítja a hullámot, amit aztán az agy zeneként érzékel és hallgat. Egyébként nincs itt zene, egyáltalán nincsen. Nincsen zene ott, ahol zenélnek. Nagyon meglepő, de rajtunk kívül nincs is zene.

A verseny elfogadott dolog volt Mohamed Próféta (blv) szemében, és vallásilag sincs semmi gond vele. Az Édenkertben is létezik; a hívők versenyeket tartanak, ez a kikapcsolódás egyik formája a számukra. Pusztán szórakozásból autóversenyeznek, motorcsónak versenyeznek vagy futnak, lovagolnak.

A képmutató a sátán emberi alakja. Mindig tisztességtelenül jár el. Egyik mocskosságból megy a másikba. Nem tud lenyugodni, mivel alantas énje folyton sátáni parancsokat kap.

A képmutató állandóan a muszlimok ellen áskálódik. A nap 24 órájában azon jár az esze, hogy milyen sátáni dolgot, milyen aljasságot tudna elkövetni. Mivel azonban erre nincsen módja, kénytelen visszafogni magát.

A darwinizmus egy daddzsali törekvés, ami a brit mély állam védelme alatt áll, és az egész világon jelen van.

A brit mély állam nem veszi észre, hogy Törökország megváltozott és egy modern ország lett. Nem méri fel sem erejét, sem elszántságát.

A képmutató mindig az aljasságot keresi. A sátán nem fárad bele abba, hogy mocskos dolgokat tegyen, s mivel a képmutató Iblísz szellemét hordozza, ő is folyton valami aljas elfoglaltságon töri a fejét.

Az ember lelkében kétféle erő viaskodik egymással, a lelkiismeret és a logika. A hívő mindig a lelkiismeretére bízza magát. Amíg a lelkiismeretére hallgat, addig Allah jóléthez, bőséghez, szép dolgokhoz juttatja és sikeressé teszi. Az iszlám rohamosan terjed. A logika tönkre teszi az embert.

Eddig a logika szerint cselekedtél? Akkor most, miután muszlim lettél, a lelkiismeretedre hallgass. Allah, minden egyes pillanatban sugallni fogja a lelkiismereteden keresztül, hogy mit tegyél, te ennek engedelmeskedj. A logikának vége. És ne legyél oda semmiért, ami a hitetlenséghez köthető.

Mit jelent az, hogy valaki az iszlám szerint él? Azt, hogy teljes mértékben a lelkiismeretére támaszkodik, és maradéktalanul elhagyja a hitetlenek észjárását.