Adnan Oktar A9 TV; 2016. Január 24.

A képmutatót mindig a tiltott dolgok vonzzák. Hajlamos például a rablásra, csalásra, hazudozásra, kémkedésre, széthúzás szítására, aljasság elkövetésére, aberrált szexuális viselkedésre, sőt gyilkosságra is. Ezt látjuk a Koránban. Folyton emberölésen mesterkednek.

A képmutatás az egyetlen oka annak, hogy az iszlám világ a jelen állapotába jutott. A mély államok a képmutatókat használják, ők a mély államok hadserege.

A mély államok csak irányítanak, a képmutatók azok, akik az ő katonáikként cselekszenek. Ha a mély államnak nincsen katonája, akkor ereje sincsen. Ezért a képmutatókat, akik a mély állam hadseregét képezik, szét kell szórni. Ezt pedig tudással, hittel lehet megtenni.

A képmutatók azt gondolják: „Lehet, hogy a muszlimok egy nap szétszóródnak, elnyomják őket, de a hitetlenség szilárd, megingathatatlan építmény.” Amióta világ a világ, mindig a hitetlenséget látták erősnek, aztán mindig alulmaradtak.

A képmutató azzal van elfoglalva, hogy a hívőket is eltévelyítse, a saját útjára csábítsa. Mivel szívében betegség van, azt akarja, hogy a hívők szívében is betegség legyen. Saját gondolkodásmódjának követésére igyekszik rábírni őket.

Mózes (béke legyen vele) idejében a képmutatók a Fáraó mellett, az ő kultúrájában keresték a dicsőséget és a megbecsülést. Számukra az egyiptomi feliratok, az egyiptomi szobrok, mind egy-egy védjegyet képviseltek. Nagyon fontosnak tartották, hogy egyiptomi hieroglifákat helyezzenek el otthonaikban a falon, egyiptomi viseletet hordjanak, egyiptomi nyelven beszéljenek.

Azt mondja: „A hitem szerint élek, és közben a hitetlenséggel is megférek”. Ekkor kezdődik a képmutatás. Allah tetszését akkor nyered el, ha a Prófétával és a muszlimokkal vagy együtt. Elhagyod a muszlimokat, és azt hiszed, te résen vagy, de a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan te elképzelted.

Megbízni a hitetlenségben és nem bízni egy muszlimban, ez a képmutató látásmód, amit Allah biztosan megbosszul.

A képmutató egyik tulajdonsága az, hogy piszkálni akarja a muszlimot. Gondolataiban az bujkál, hogy akkora kárt okozzon neki, amekkorát csak képes. Inzultálni akarja a szavaival, a beszédével, feszültséget akar okozni neki, mocskos dolgokra célozgat. Az sem baj, ha csak némi borsot tud törni az orra alá. Jóllehet, ami szerinte a muszlimnak gondot okoz, az minden alkalommal jutalom neki, a képmutatónak viszont csak szerencsétlenséget hoz.

Egy tumor első sejtje Allahtól kap parancsot a létezésre. Te képmutatóként viselkedsz, de nem tudod biztosítani, hogy a sejted, vagy akár a lélegzeted hallgasson rád. A tumor behálóz téged. Allah lesújt rád. Te azt hiszed, független vagy Allahtól. De csak egy szerencsétlen vagy.

Minden alkalommal, amikor egy képmutató zaklat egy muszlimot, a pokol egy kicsit közelebb vonzza őt magához, és ezen a világon is jobban elérik a bajok.

A képmutató mindig az aljasságot keresi. A sátán nem fárad bele abba, hogy mocskos dolgokat tegyen, s mivel a képmutató Iblísz szellemét hordozza, ő is folyton valami aljas elfoglaltságon töri a fejét.

A képmutató a sátán emberi alakja. Mindig tisztességtelenül jár el. Egyik mocskosságból megy a másikba. Nem tud lenyugodni, mivel alantas énje folyton sátáni parancsokat kap.

A képmutató állandóan a muszlimok ellen áskálódik. A nap 24 órájában azon jár az esze, hogy milyen sátáni dolgot, milyen aljasságot tudna elkövetni. Mivel azonban erre nincsen módja, kénytelen visszafogni magát.

Ha egy képmutatónak azt tanácsolod, hogy beszéljetek inkább Allahról, megzavarodik. Ha azt mondod neki, tartsa magát távol a hitetlenségtől, elborul az elméje. Olyan, mint a sátán. A sátánnak azonnal elborul az agya. A képmutatónak is. Úgyhogy a képmutatóval nagyon kell vigyázni, visszafogottan kell beszélgetni vele.

A képmutató folyton győzköd, erősködik, agyafúrt. Ide-oda ugrál, olyan, mint a majom. Ezért jellemezte úgy Bediüzzaman, hogy: „A képmutató okos, mint a sátán, nem tudsz megbirkózni vele. Nagyon kemény teremtmény.” Ám csodálatra méltó módon, valahogy mégsem boldogul.

A sátánnak félelmetes az általános műveltsége. A képmutatók is igencsak műveltek, ám ezt a műveltséget önérdekből, sátáni, aljas dolgokra használják. Ezzel akarnak sikert elérni, önmagukat dicsérni.

Allah szeretetének eléréséhez mindenképpen szükség van szenvedésre. Szenvedéshez pedig szükség van a sátánra. A sátán pedig általában a képmutatókat és a hitetlenséget használja fel arra, hogy bántson.

Ismernünk kell a sátánt, meg kell próbálnunk feltérképezni a képmutatót, a hitetlenséget. Igyekeznünk kell rájönni, hogyan árthatnak ők a muszlimoknak. A Korán 4. Szúra 104. ájájában Allah, mint istenszolgálatot, ezt parancsolta meg a muszlimoknak. Adnan Oktar Diyor > Daha Fazla

A képmutatás nem bír megmaradni a hittel és az őszinteséggel szemben. Eltűnik. Ez egy csoda Allahtól.

A Pokol láttán jobban tudatára ébredünk, milyen értékes is az Édenkert. Ugyanígy, a képmutatók láttán, akik olyanok, mint a Pokol népe, jobban megértjük, milyen értékesek a muszlimok és a hit. Ők az összehasonlítási alap.

A bigottság, ha utat engedünk neki, rohamosan tör előre. Nagyon nagyon veszélyes. Az államnak e tekintetben nagyon határozott politikához kell folyamodnia. Modern államszerkezetre, a művészetekhez való modern hozzáállásra, modern gondolkodásmód terjesztésére van szükség. Vagyis az iszlámot modern értelemben véve kell gyakorolni. Hogyan modern értelemben? Úgy, ahogyan a szahabék (a Próféta kortársai) idejében tették.

A mély világállamnak az a terve, hogy a hagyománytisztelő ortodox muszlimokat provokálja, pszichopatának, brutálisnak tüntesse fel őket, és a muszlimok irtsák ki egymást. Ez igen nagy veszély.

A helyi lakosság lemészárlása a brit mély állam legismertebb gyakorlata. A bennszülötteket szinte teljesen kiirtották.

A brit mély állam, szerinte észrevétlenül, finoman egy új vallást próbál megszerettetni a török nemzettel, ami nem más, mint Rúmi költészete, a Mavlavíja. Nem fogadják el a muszlimságot, nem fogadják el a Koránt, de „a Mesnevit elfogadjuk”, mondják.