Adnan Oktar 2014. Május 19.

A türelem a hívő tulajdonsága. Türelem kell ahhoz, hogy átkeljünk ezen a világon, türelemre van szükségünk, amikor olyasmit hallunk, ami fáj nekünk. Mindenhez türelem kell.

Allah alapvető elvárása a türelem. Ez itt a próbatétel helyszíne. Ez nem úgy működik, hogy reggeltől estig jól érzed magad. Biztos, hogy fájdalmas, hosszú időszakon mész majd keresztül. Próbára leszel téve.

A türelem egy életen át kell, hogy tartson. Mi örökkön örökké szeretni fogjuk Allahot. Gondolj csak bele, legfeljebb 70 évig kell türelemmel viselned a próbatételt, aztán Allah ezért egy örökkévalóságon át boldoggá fog tenni. 70 évnyi tanulás, minden türelemmel viselt pillanat felemel, megszépít, ragyogóvá tesz téged.

Allah szép csendben megjutalmazza a hívő embert. Az ember azt mondja: „Szenvedek.” Ha türelmet gyakorolsz, Allah megjutalmaz téged. Ha nem vagy türelmes, ha folyton panaszkodsz, az tudod, mit jelent? Azt jelenti, hogy lázadsz Allah ellen. Akkor hogyan is várod, hogy jót tegyen veled?

Ha az ember türelmet gyakorol, és szüntelenül hálát ad Allahnak, akkor Allah, egy teljesen váratlan helyen megnyitja előtte az ajtót. Ám az ember folytonos panaszkodása miatt, egyszerűen nem érkezik a várva várt áldás.

Milyen az a viselkedés, amit az áják leírnak? Ne engedj a feszültségnek, a dühnek, a szívedben keletkező bármilyen nyugtalanságnak, s az ezekből fakadó állapotoknak. Ne félj, ne szomorkodj, ne légy ingerült. Tartózkodj minden olyan magatartásformától, ami pszichológiai értelemben ártalmas számodra.

„Allah szereti azokat, akik türelmet gyakorolnak.” Ugyanis a szeretet ebből válik érthetővé. Ha az ember nem tud türelmet gyakorolni, az azt jelenti, hogy nem szeret. Például az ember szeret valakit, de fontos dolog, hogy megőrizze ezt a szeretetet. Nem egy-két napig szeret. Vannak ilyenek is, mondjuk, egy napig szeret. Egy éjszakára szeret. Jobban mondva fellángol. A hívő azonban élete végéig, sőt az örökkévalóságig igényli a szeretetet.

A türelem istenszolgálat. Ha az ember istenszolgálatként várakozik, arra mondjuk azt, hogy türelmes. Ha csak elvisel valamit, az nem türelem, az csupán valaminek az eltűrése. A türelem az egy istenszolgálatnak a neve. Vagyis éppen olyan istenszolgálat, mint imádkozni.

A sátán, az alantas én, a vitatkozó emberek, a vért ontók, a háborúzók, a tolvajok, a baljós kinézetűek, mind mind a próbatétel része. Lehet, hogy azt mondod: „Bárcsak ne lennének ilyenek.” De ilyenek mindig lesznek. Ahol próbatétel van, ott ezek is jelen vannak. Te úgy felelj nekik, hogy használd az eszedet és legyél erős, és akkor le fogod győzni őket.

Türelemre gondolkodás által lehet szert tenni. Ez nem megy olyan gyorsan. Nem úgy működik, hogy azt mondom, legyek türelmes. Keresni, kutatni kell, megismerni Allah művészetét, és Allahra hagyatkozni. Erre nem képes minden ember. Hatalmas ajándék, ha valaki a türelmesek közül való. A türelmesek, nos, ők egy külön közösség.

A türelem a siker záloga. Az emberek hibáznak, amikor nem türelmesek. Allah a Koránban szüntelenül a türelmet magasztalja. A Mehdi tanítványait is a türelem és az elszántság jellemzi.

„Legyél türelmes! És a türelmed nem mástól van, csak Allahtól.” (Korán, 16:127) Az ája azt mondja, önmagadtól nem vagy képes a türelemre, Allah az, akinek a segítségével türelmet gyakorolsz. Ha benne van a sorsodban, türelmes vagy, ha Allah megteremti ezt neked, türelmes vagy. Ha nem, akkor nem leszel képes a türelemre.

Nem illik egy muszlimhoz, hogy azt kérdezze: „Miért nem jött még létre az Iszlám egysége, miért szenvedünk még mindig?” Nem illik hozzá, hogy azt kérdezze: „Miért vannak ezek a nehézségek?” Egy hívőnek türelemmel kell lennie. Mert a türelem jutalma az Édenkert, és Allah megelégedése. Ha nem vagy türelmes, vesztettél.

A jóság, az irgalmasság nehéz dolog. A kedvesség, a szeretet nehéz dolog. Tönkre tenni, lerombolni, az könnyű. Fogja az ember a fegyvert és lő. Ennyi. De a szeretetért tenni kell, a szeretethez türelem kell. A szeretet akaraterőt igényel, nagylelkűséget, a legnagyobb fokú határozottságot, a legnagyobb fokú elszántságot.

Mi, Istennel vagyunk boldogok, a vallással vagyunk boldogok. Amikor a Mehdi áll a muszlimok élén, akkor a vallásos emberek is és a nem vallásos emberek is nyugodtan és békében fognak élni. A Mehdi korszakában mindenkire tekintettel lesznek.

A túlvilágon megkérdeznek majd a pénzről, a javakról, a vagyonról, de a legfontosabb dolog, amivel kapcsolatban kérdőre vonnak, az idő lesz. Allah, mindannyiunknak felteszi majd a kérdést: „Mivel töltötted el az idődet?” Egy hívőnek egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie erről az igazságról.

A Pokol népe célzatosan a Pokolra van teremtve. Vagyis olyan, különleges lények ők, akiknek Isten nem adott vezetést, hanem a hitetlenség jellegzetességével együtt teremtette meg őket.

Ha az ember a hívők népéhez tartozik, akkor – Allah engedelmével – ne féljen. Allah, nem égeti meg a hívőket, nem égeti meg azt, aki eljutott oda, hogy feltegye magának a kérdést: „Én létezem, ki teremtett engem?”, és aki képes az istenfélelemre. Csak ennyit árulok el, ebből érteniük kell. Milyen teremtményekből áll a Pokol népe? Azt nem képesek felfogni. A Pokol népe halott.

A képmutató egyáltalán nem vonatkoztatja magára a Korán figyelmeztetéseit. Meg van győződve arról, hogy vele minden rendben van. Bár egyáltalán nem őszinte, nem erkölcsös, szentül hiszi, hogy a túlvilágon neki nagyon jó lesz majd. Pedig Allah tudtunkra adja, hogy a túlvilágon a képmutatók lesznek a Pokol legalján.

Allah, Gaffar (Elnéző) és Rahím (Irgalmas). Egy hívő ember, egy olyan ember, aki fél Allahtól, nem kerülhet a Pokolra. Aki féli Allahot, az amúgy is megteszi azt, amit a vallás megkíván. Nincsen második lehetőség. Őket hívőknek teremtette az Isten.

A muszlimok nagyon nyugodtan élnek, bárhol vannak is, kiegyensúlyozottak. Allahra hagyatkoznak, bíznak Benne, ezért amikor feltámadnak a túlvilágon, akkor is végtelenül nyugodtak lesznek. Az Ítélet Napját például boldogan nézik végig.

Ha csak kevés olyan ember van, aki igazán hisz, az megerősíti az egész világ hitét.

Kétféle társítás létezik. Az egyik a nyilvánvaló társítás. Például, valaki készít egy szobrot és nyíltan azt imádja. Ez nyilvánvaló társítás. És van a rejtett társítás, amikor az ember azt hiszi, hogy az erő nem Allahé, hanem másoké. Például, abban hisz, hogy az embernek saját ereje van. Pedig, minden embernek Allah adja a beszéd képességét, bármit mond az ember, azt Allah mondatja vele, és bármit tesz, azt Allah engedélyével teszi meg.

Mózes (béke vele) szilárd hitű volt, a testvére úgyszintén. Allah az egész népüket megmentette az ő kedvükért. Különben ott pusztultak volna el.

Jézus (béke vele) nagyon sármos, európai fiatalemberként fog megjelenni. Fiatalemberként, aki jóvágású, rendezett külsejű, okos, és nem emlékszik a múltjára. Úgy véljük, nem lesz túl meghökkentő a fellépése, hiszen kétely bujkál majd benne, az emberek nem tudhatják biztosan, hogy ő-e Jézus. Még ő maga sem fogja azt mondani: „Bizony, én vagyok Jézus”, hanem azt fogja mondani: „Hasonlítok rá, lehet, hogy én vagyok.”