Adnan Oktar Adnan Oktar azt mondja, ár 8. >Tovább

Vissza kell térni a Koránhoz. Ahhoz, hogy a Koránhoz visszatérhessünk, meg kell térni a Mehdihez, az ő közegébe. A Mehdi tevékenysége nélkül nagyon nehéz visszatalálni a Koránhoz. Ha nem így lenne, ez már sikerült volna.

Allah, az iszlámot olyannak teremtette, ami megfelel a mi természetünknek. A bigottak megváltoztatták az iszlámot, más vallást csináltak belőle. Társító vallássá alakították. Amit az emberek most látnak, az nem iszlám. Az iszlám az, amiről mi beszélünk, mert az teljes mértékben a Koránon alapszik.

Más, ha az ember az istenfélelemtől sír és más, ha izgatottságában sír. Ha azonban valaki azon könnyezik, hogy „ez miért így történt?”, az már társítás.

Prófétánk (béke legyen vele) a Koránból tudta meg, mik azok a dolgok, amik tilosak. Nem létezik megengedett és tiltott dolog a Koránon kívül. Hz. Aishától megkérdezték: „Mi volt Allah Küldöttének (béke vele) a tanítása (szunnája)?” Ő pedig azt felelte: „A Korán”. Ne akadékoskodjatok hát! A Koránon kívül nincsen tilos és megengedett.

A Próféta, a saját nevében, nem tehet hozzá utólag a Koránhoz engedményeket vagy tiltásokat. Erre vonatkozólag egyértelmű áják vannak a Koránban.

Kétféle társítás létezik. Az egyik a nyilvánvaló társítás. Például, valaki készít egy szobrot és nyíltan azt imádja. Ez nyilvánvaló társítás. És van a rejtett társítás, amikor az ember azt hiszi, hogy az erő nem Allahé, hanem másoké. Például, abban hisz, hogy az embernek saját ereje van. Pedig, minden embernek Allah adja a beszéd képességét, bármit mond az ember, azt Allah mondatja vele, és bármit tesz, azt Allah engedélyével teszi meg.

A bigottak korlátozott rendszerükkel az iszlámot az egész világon lejáratták. Ki akarják oltani az iszlám ragyogását. Akasztás, csonkítás, verés, a nők megalázása, a nők „félemberek”, tilos a zene, tilos a kép, tilos a művészet, semmi jámborság, semmi szépség, semmi szeretet, tilos ez, tilos az. Megőrültetek ti? Olyanok, mint akiknek a Pokol hiányzik. Az iszlámban ilyen nincsen!

Ha te a Koránt követed, nem mondhatod a zenére, hogy tilos, nem mondhatod a festményre, a szoborra, a nevetésre, a szórakozásra, hogy tilos. De ha bigott, korlátozott szokásrendszer tagja vagy, akkor tilos a zene, tilos a festmény, a kép, tilos a szobor.

Ha nem tanítod az ateistát, a darwinistát, akkor ez milyen iszlám felfogás? Akkor kit hívjunk a jóra? Szellemileg kivel küzdjünk? A muszlimnak az a feladata, hogy mindenkinek érthető módon beszéljen az iszlámról, úgy az Írás Népének, mint a társítóknak, vagy az ateistáknak. Ez Allah parancsa. Barátságosan, szívélyesen kell beszélni, nem ellenségesen. Szeretettel kell beszélni.

A hit a nőt nővé, a férfit férfivá teszi. Egy eszköz abban, hogy úgy a nő, mint a férfi erős, szeretetteljes, odaadó legyen.

A Pokol láttán jobban tudatára ébredünk, milyen értékes is az Édenkert. Ugyanígy, a képmutatók láttán, akik olyanok, mint a Pokol népe, jobban megértjük, milyen értékesek a muszlimok és a hit. Ők az összehasonlítási alap.

A képmutatás nem bír megmaradni a hittel és az őszinteséggel szemben. Eltűnik. Ez egy csoda Allahtól.

Ha valaki nem nevet, szótlanul ül, folyton mogorva, tompa, nyomott, a sátán nevet rajta. Ez szórakoztatja a sátánt. Egy muszlim ne viselkedjen így. Nem szabad így viselkedni, nem illik egy muszlimhoz.

Allah megtiltotta a muszlimoknak a fájdalmat, a büntetést. Egy muszlim nem akarhat szenvedni. Másnak se okozzon szenvedést, de önmagát se gyötörje. Azt mondja a Mindenható Allah, hogy „Allah nem vétkezett ellenük, hanem ők vétkeztek saját maguk ellen.”

A politika önmagában nagyon kegyetlen. Nem könnyű vele. Ezért azok, akik szeretnék az iszlámot terjeszteni, beszéljenek a hit igazságairól, bizonyítékairól, beszéljenek a Korán csodáiról, szilárdítsák meg a hitet másokban és erősítsék önmagukban, és legyenek mindig egyre elszántabbak, elkötelezettebbek. Máskülönben erőtlenek lesznek ilyen dolgokkal szemben, mint a politika.

Egyes muszlimok évente egyszer hatalmas küzdelmet vívnak a keresztények karácsonyi ünnepével szemben. Ahelyett, hogy aznap hősködnek, inkább tanítsák az iszlámot az év minden napján, beszéljenek a Korán csodáiról.

Az iszlám tanítással, bölcsességgel lesz uralkodó. Se a politika nem képes azzá tenni, sem az, ha iskolákat nyitunk, sem semmi más. Szép sorjában be kell mutatni az embereknek a hit igazságait, bizonyítékait, a Korán csodáit; jó hírként beszélni kell nekik a Mehdi korszakáról; a Mindenható Allahnál kell oltalmat keresni; testvérként, szeretettel, irgalmasan kell viselkedni; kimagaslónak, példaértékűnek kell lenni. Ha ezek megoldódtak, minden rendben lesz, Allah engedelmével.

Az utolsó időkben mindenféle jellemtelen ember ártani akar a muszlimoknak. A Mehdi időszakában, a Mehdi környezete, néhány fiatal szembeszáll velük. Ezt a hősi küzdelmet hívjuk a Mehdi korszakának, mely 40 esztendeig fog tartani.

A Mehditől (béke vele) való félelem volt az oka annak, hogy a történelem során az uralkodók eszeveszett gyilkolásba fogtak. Például a Fáraó megölette a fiúgyermekeket, mert annak bekövetkezésétől rettegett, hogy közülük kerül ki a Tórában leírt Mosiah, azaz Messiás és világuralomra tesz szert. Napjainkban pedig azért rombolják le Szíriát, Irakot, mert attól tartanak, hogy onnét fog felbukkanni a Mehdi (béke vele).

Az Iszlám Állam világnézetét a Mehdi fogja felszámolni, mégpedig a Koránnal.

A Koránban nincsen erőszak, a Koránban önvédelem van. Ha egy zsarnok megtámad minket, védekezünk. A Koránban nincsen szó elnyomásról. Ha rád támad egy társító, egy hitetlen, akkor megvéded magad. Az ája egyértelmű: „Nincs kényszer a vallásban.” (Korán, 2:256) „Nektek a ti vallásotok és nekem az én vallásom.” (Korán, 109:6) Hol van itt a kényszer?

A dzsihád azt jelenti „erőfeszítést tenni”, igyekezni valamin. Egyesek a dzsihádot úgy értelmezik, hogy kaszabolni, gyilkolni kell. Hát nem helyesebb, ha valakit – ahelyett, hogy összekaszabolod – szép szóval meggyőzöl? Ha megölöd az embert, többé nem lesz muszlim! Akkor válik hívővé, ha tanítod, beszélgetsz vele.

Az erőszak terrort szül, rettegésben tart és a hitetlen zsarnokok malmára hajtja a vizet. Ahol erőszak van, ott burjánzik a hitetlenség. A vallás békés közegben virágzik, a szeretet légkörében, az irgalom légkörében.

Meglehet, hogy az ember nem vallásos, de nem is könyörtelen zsarnok, nem kegyetlenkedik. Számára a Pokol másmilyen lesz. Lapos, eseménytelen életet él majd benne, ami a paradicsomi élettel összehasonlítva szenvedés, hiszen monoton és értelmetlen. Ez a Pokol egyik foka. Akik ott vannak, unatkoznak, tétlenek. Levertek, mert hiányzik az életükből a szeretet, a társaság. Rosszkedvűek, amikor az Édenkert szépségével hasonlítják össze saját helyzetüket. Allah ezzel az állapottal bünteti őket.

Allah, a Koránban azért beszéli el, milyen büntetések vannak a Pokolban, hogy megfélemlítse azokat, akik lázadnak Ellene.