Adnan Oktar 2012. Május 8

Allah azt tartja lényegesnek, hogy Őt szeressük. Az Ő célja nem az, hogy az Édenkertben az ételekben, italokban leljük tetszésünket. Számára az a legfontosabb, hogy Őt Magát imádjuk. A Paradicsom kertjeinek szépségei, a finom nedűk az Ő megnyilvánulásai, és Ő azt szeretné, ha eszerint viszonyulnánk hozzájuk. Nem engedi, hogy az áldásait csupán önmagukért szeressük. Amúgy sem lelnénk örömünket ebben.

Ha az ember nem szereti Allahot, akkor nem mindegy, hogy a Paradicsomban van vagy sem? A hívő azért leli örömét az Édenkertben, mert szereti Allahot.

Amikor nincsen semmi probléma, az emberek tömegesen, szinte világméretekben egyesülve lázadnak az Isten ellen. Amikor elnyomástól szenvednek, akkor pedig rettentő módon könyörögnek Hozzá. Egyáltalán mi szükség van erre? Ne csináld, légy következetes, bánd meg a bűneidet Istennek. Adj hálát Istennek. Mondd: „Uram, Te hatalmas vagy, nagyon szeretlek Téged”, hogy mint az esőt, hullassa rád az áldásait. Miért keresed magadnak a bajt? Minek háborogsz? Miért sanyargatod magad?

A hívő embert motiválja a küzdelem heve. Ha az ember szívében tehetetlenség, felületesség van, akkor kimerültté, közömbössé válik. Magába zárkózik, hiszen nem érdekli a vallás, nem érdekli az istenfélelem. Nem érdekli Isten szeretete. Nincs benne lelkes izgalom, ami tükröződjön az arcán.

Allah szeretete nem engedi az embernek, hogy tehetetlen legyen. Egy muszlim nem felületes. Mindig tevékeny, lendületes és éber. Ha az ember felületes, mindenfelől gond és baj veszi körül, Isten őrizzen tőle.

Egy hívő, istenfélő emberen látszik, érződik, hogy szereti és féli Istent, mert kiül az arcára a lelkesedés. Nem tapasztalod ezt olyan embereknél, akik lelkileg össze vannak törve, belül meg vannak zuhanva, fejben meg vannak semmisülve. Ők ugyanis elveszítették a kapcsolatukat Allahhal, és ezért felületesek, felületességük folytán pedig elhagyta őket a lelkesedés.

Az istenfélelem, az Isten szeretete meggátolja, hogy az embernek értelmetlen legyen a tekintete. Ha valaki istenfélő, és bambán bámul bele a világba, arra nem létezik semmilyen magyarázat. Ha féli Istent, biztos, hogy a tekintete okos, éles és éber lesz.

A reinkarnációban hinni felettébb ésszerűtlen dolog. Mi történik, ha az ember egy macska bőrébe bújik? Ez semmilyen nézőpontból nem lehet tanító, fejlesztő jellegű. Semmi értelme nincsen az ember próbatétele szempontjából. Idő kell az embernek a fejlődéshez, az érettséghez? Erre bőven van lehetősége az élete során ezen a földön. A felkészüléséhez tíz nap is elegendő lenne, Allah mégis 70-80 évet ad neki. Ez rengeteg idő a tanulásra.

HA AZ EMBER NEM FÉLI ALLAHOT, ÓVATLANSÁGBA ESIK, ÉS VESZTESÉG ÉRI AZ ELMÉJÉT, Allah oltalmazzon.

Allah azt akarja, hogy őszintén szeressük Őt. A valódi szeretet, szerelem eléréséhez pedig szenvedésre és a sátán jelenlétére van szükség.

A türelem egy életen át kell, hogy tartson. Mi örökkön örökké szeretni fogjuk Allahot. Gondolj csak bele, legfeljebb 70 évig kell türelemmel viselned a próbatételt, aztán Allah ezért egy örökkévalóságon át boldoggá fog tenni. 70 évnyi tanulás, minden türelemmel viselt pillanat felemel, megszépít, ragyogóvá tesz téged.

A megelőzés nagyon fontos dolog. Résen kell lenni, nagyon oda kell figyelni, semmiféleképpen nem szabad közömbösnek lenni. Különösen a stratégiai területeken jön jól, ha koncentrált figyelemmel kísérjük az eseményeket és megfigyeljük az embereket.

A szereteted szenteld Allahnak. Az ember közvetlenül a gyerekének nyújtja a szeretetét, nem mondja azt, hogy „Uram, milyen szépre teremtetted őt!”, vagy „Milyen csodálatosan mutatkozol meg, Uram!”. Így Allah gonddal sújtja az embert. Ezerféle büntetéssel. Vagy elveszi tőle a gyerekét, vagy beteggé teszi az embert, vagy nyomasztó érzésekkel szorongatja, vagy egyszerűen leszűkíti a mindennapi ellátását. Mondd tehát azt, hogy „Uram, hála legyen Neked!”, vagy „Milyen szép a Te teremtésed!”. Vagy mondd: „Ez a Te megnyilatkozásod!”.

Az embernek őszintén és mélyen el kell gondolkodnia, és még akkor is, ha a többiek nem így tesznek, összeszedve minden erejét összpontosítania kell, és észre kell vennie a halál nyilvánvaló igazságát. Lehet, hogy a többi ember erre képtelen. Ez azért van, mert Allah az elménkben próbatétel gyanánt ilyennek mutatja az embereket. Lehet, hogy nagy részük halott.

A fohász nagy jelentőséggel bír. Ez a legnagyobb dolog, amihez egy muszlim folyamodhat, tudniillik Allah szüntelenül ellenőrzése alatt tartja a dolgokat.

Egy muszlimnak odaadóan kell fohászkodnia. De a fohászkodás nem lehet fárasztó. Nézzétek csak meg a Koránban a fohászokat. A próféták imádságai mindig rövidek. "Uram! Gyarapíts a tudásomban!" (Korán, 20:114) Ennyi. Rövid, de tömör. "Uram, ne téríts el engem az igaz, egyenes útról." "Add meg nekem, hogy jótetteket cselekedjem." A fohász nagyon fontos. Mi az, ami akadályt gördít a büntetés elé? A fohász. A muszlim embernek szüksége van a fohászra. Például amikor beszél valamiről, előtte azt mondja: „Uram, add, hogy szépen beszéljek.” Amikor eszik, azt mondja: „Uram, add meg nekem, hogy ízletesnek találjam ezeket az ételeket, add, hogy gyógyulást hozzanak nekem. Add, hogy hálás lehessek értük.”

A Korán nem egy érthetetlen, zavaros Könyv. Nagyon is egyszerű, Allah parancsai pedig nagyon is egyértelműek.

Nem lehet úgy fohászkodni, hogy az ember közben tétlenül vár, anélkül, hogy tenne valamit. Azt mondod: „imádkozni fogok”, aztán mész és leülsz. Azt mondod: „Istenem, add, hogy imádkozzam”, aztán ott maradsz, ahol vagy és üldögélsz. Kelj fel, és cselekedetbeli fohásszal imádkozz. A kitartásod és az erőfeszítésed cselekedetbeli fohász.

A türelem a siker záloga. Az emberek hibáznak, amikor nem türelmesek. Allah a Koránban szüntelenül a türelmet magasztalja. A Mehdi tanítványait is a türelem és az elszántság jellemzi.

„Legyél türelmes! És a türelmed nem mástól van, csak Allahtól.” (Korán, 16:127) Az ája azt mondja, önmagadtól nem vagy képes a türelemre, Allah az, akinek a segítségével türelmet gyakorolsz. Ha benne van a sorsodban, türelmes vagy, ha Allah megteremti ezt neked, türelmes vagy. Ha nem, akkor nem leszel képes a türelemre.

Nem illik egy muszlimhoz, hogy azt kérdezze: „Miért nem jött még létre az Iszlám egysége, miért szenvedünk még mindig?” Nem illik hozzá, hogy azt kérdezze: „Miért vannak ezek a nehézségek?” Egy hívőnek türelemmel kell lennie. Mert a türelem jutalma az Édenkert, és Allah megelégedése. Ha nem vagy türelmes, vesztettél.

A szeretet megunhatatlan, a ragaszkodás megunhatatlan, Allah szeretete megunhatatlan. Azonban az emberi lélek hajlamos belefásulni a dolgokba. Ezt hittel, a hite által képes legyőzni a hívő. Például az ember megunja a feleségét, besokall attól, akit szeret, de egy hívő nem, mert a hite átsegíti őt ezen. A hitetlenség állapotában viszont igen hamar betelik a pohár az embereknél. Ilyen helyzetben a hit ereje az, ami segít elnyomni a fásultságot, méghozzá olyan mértékben, amennyire az illető hisz.

Az ember lelke, eredendő természete hajlamos arra, hogy ráunjon a dolgokra, ki milyen mértékben. Azonban a hívő – Allah engedelmével – soha nem fárad bele a szeretetbe, a ragaszkodásba, a szép dolgokba. De elfárad például az üres fecsegéstől, a semmitmondó beszédtől, a monotonitástól. Jólétet keres, mármint megújulást, esztétikumot.

Azt mondják: „Mester, tanítjuk az embereket, azok pedig kigúnyolnak minket.” Ki teszi lehetővé a gúnyolódást? Allah. Allah a tanítást és a gúnyolódást egyazon pillanatban teremti meg. Ez egy bizalmas felajánlás az Ő részéről, hogy növelje általa a tanítás, az istenszolgálat értékét. Ez a hitetlenségnek kárára van, a hívőknek pedig hasznukra van. A hívő számára felajánlás, a hitetlen számára szerencsétlenség. Amíg te nem foglalkozol a gúnyolódással, addig folyamatosan gyarapszik a jutalmad.

Ha mondjuk háromszoros a jutalmad azért, mert tanítod az embereket, akkor ez harmincszorosára nő, ha úgy teszed, hogy közben kicsúfolnak. Ha nagyon kegyetlenek veled a gúnyolódók, akkor háromszázszoros a jutalmad. Ha még sokkal rosszabb a helyzet, akkor háromezerszeres jutalom illet. Nos, mi a célod? Nem az, hogy szolgálatot végezz? Szolgálatot teremt számodra az Isten.