Adnan Oktar 2014. Február 10

A politika önmagában nagyon kegyetlen. Nem könnyű vele. Ezért azok, akik szeretnék az iszlámot terjeszteni, beszéljenek a hit igazságairól, bizonyítékairól, beszéljenek a Korán csodáiról, szilárdítsák meg a hitet másokban és erősítsék önmagukban, és legyenek mindig egyre elszántabbak, elkötelezettebbek. Máskülönben erőtlenek lesznek ilyen dolgokkal szemben, mint a politika.

Az utolsó időkben mindenféle jellemtelen ember ártani akar a muszlimoknak. A Mehdi időszakában, a Mehdi környezete, néhány fiatal szembeszáll velük. Ezt a hősi küzdelmet hívjuk a Mehdi korszakának, mely 40 esztendeig fog tartani.

Az Iszlám Állam világnézetét a Mehdi fogja felszámolni, mégpedig a Koránnal.

Vissza kell térni a Koránhoz. Ahhoz, hogy a Koránhoz visszatérhessünk, meg kell térni a Mehdihez, az ő közegébe. A Mehdi tevékenysége nélkül nagyon nehéz visszatalálni a Koránhoz. Ha nem így lenne, ez már sikerült volna.

A Mehdi korszaka életkedvet, lelkesedést és igyekezetet hoz. Lelket önt a muszlim világba. Máskülönben a muszlimok jó része könnyedén bekerülne a fáradtság, a lelkifurdalás, a reménytelenség kínzó örvényébe.

A Mehdi szellemi mozgalma az elme csodálatos tevékenysége, mely folyamatosan reményt, lendületet, odaadást, lelkesedést ad a világnak, és véget vet a reménytelen lelkiállapotnak. Ennek eredményét, Isten engedelmével, 10-20 éven belül jobban fogjuk látni.

Jelenleg szinte minden vallási közösség és csoport a Mehdi szellemiségének köszönhetően, általa felbátorodva, lelkesedve és hitében erősödve képes folytatni az útját. Egyébként, ami a lelkiállapotukat illeti, nagy részük már rég elveszítette volna az életkedvét.

Az emberek azt mondják: „Nem kell ide túlvilág, nem kell ide a Mehdi irányítása, nem kell az iszlám egysége. Merüljünk el ennek a világnak a dolgaiban. Foglalkozzunk a csekkekkel, a számlákkal. Kereskedjünk kocsikkal.” Ez itt nem a szórakozás helye. Akkor Allah persze, hogy pokollá változtatja a világot. A Magasztos Allahnak célja van; a világ nem hiába teremtetett. Allah, világuralkodóvá akarja tenni az iszlámot, el akarja hozni a Mehdit, le akarja küldeni a földre és meg akarja mutatni az embereknek Jézust, aztán, egy idő múlva el akarja hozni az ítéletnapot, a világ végét, és meg akarja mutatni az embereknek a túlvilágot.

A Mehdi (béke vele) elhozza a modernitást, a szépséget, a szeretetet, a barátságot, a testvériséget. Megszabadítja a muszlimokat láncaiktól. A szahabék (a Próféta társai) korának iszlám felfogását hozza el. A világ olyan lesz, mint a Paradicsom. Ha megkísérlik megállítani őt, akkor is így lesz. Allah, „Dzsebbar” („Képes arra, hogy kényszerrel vitesse véghez azt, amit akar”) Nevével valósul majd meg mindez.

A Mindenható Allah hírül adja a Tórában, hogy az utolsó időkben ez az egész térség a muszlimok ellenőrzése alá fog kerülni. Allah azt mondja, hogy „hatalmas terület lesz a tiétek a Nílustól az Eufráteszig, beleértve Mekkát, Medinát, a Földközi-tenger térségét és Ciprust.” Élén pedig a Mehdi (béke vele) fog állni, aki Dávid (béke vele) leszármazottja.

Az utolsó időkben Afrika fel fog szabadulni. Afrika egész történelme a szenvedésről szól. Megpróbáltatásuk csakis a Mehdi korszakával ér véget, Allah pedig a túlvilágon jutalommal kárpótolja őket gyötrelmeikért. Ha olyan nép voltak, akik hittek, akkor fájdalmuk és kínszenvedésük nem volt hiábavaló, hanem az Istenhez való tökéletes visszatérés eszköze lesz számukra. A Paradicsom kertjei, terített asztalok várnak rájuk… És mindenek felett Allah elégedettsége.

Mi, Istennel vagyunk boldogok, a vallással vagyunk boldogok. Amikor a Mehdi áll a muszlimok élén, akkor a vallásos emberek is és a nem vallásos emberek is nyugodtan és békében fognak élni. A Mehdi korszakában mindenkire tekintettel lesznek.

Testvéreink, akik a Mehdi uralmát várják, úgy várnak, mintha valami nagy bulira készülnének. Ez nem így lesz. A Mehdi (béke vele), nem sokkal az után, hogy az iszlám világuralma elérkezik, meg fog halni. Ugyanis Allah nem azért hozza el az iszlám világuralmát, hogy a Mehdi (béke vele) a szórakozásnak éljen, vagy, hogy mások a szórakozásnak éljenek, hanem azért, hogy beteljesítse az ígéretét. A szórakozás igazi helye az Édenkert.

Lesz itt zene is, tánc is, szórakozás is. Ne társítsatok tiltásokat a valláshoz, hogy félrevezessétek velük az embereket, ne találjatok ki megszorításokat, és akkor az iszlám az egész világon uralkodik majd.

A világon mindenütt hatalmas a káosz. Az emberek talán arra gondolnak: „Ilyen közegben hogyan lesz az iszlám meghatározó, és hogyan jut egyről a kettőre a Mehdi uralma?” Hát pont ez a csodálatos, hogy Allah mindezek ellenére is uralkodóvá teszi az iszlámot.

A Korán An-Núr című szúrájának 55. ájája és más áják is egyértelművé teszik, hogy az iszlám világ egységes lesz, összefog majd. A Koránban a muszlimok azt mondják: „Urunk, tegyél minket az istenfélők vezetőivé.” Ez azt jelenti, hogy az iszlám világnak vagy egy vezetője, egy irányítója. A Koránban egyetlen közösségről sem esik szó, amelynek ne lenne vezetője, minden közösséget irányít valaki. Az iszlám világnak is lesz egy, hiába is tagadnák.

Egyes muszlimok évente egyszer hatalmas küzdelmet vívnak a keresztények karácsonyi ünnepével szemben. Ahelyett, hogy aznap hősködnek, inkább tanítsák az iszlámot az év minden napján, beszéljenek a Korán csodáiról.

A Mehditől (béke vele) való félelem volt az oka annak, hogy a történelem során az uralkodók eszeveszett gyilkolásba fogtak. Például a Fáraó megölette a fiúgyermekeket, mert annak bekövetkezésétől rettegett, hogy közülük kerül ki a Tórában leírt Mosiah, azaz Messiás és világuralomra tesz szert. Napjainkban pedig azért rombolják le Szíriát, Irakot, mert attól tartanak, hogy onnét fog felbukkanni a Mehdi (béke vele).

A Koránban nincsen erőszak, a Koránban önvédelem van. Ha egy zsarnok megtámad minket, védekezünk. A Koránban nincsen szó elnyomásról. Ha rád támad egy társító, egy hitetlen, akkor megvéded magad. Az ája egyértelmű: „Nincs kényszer a vallásban.” (Korán, 2:256) „Nektek a ti vallásotok és nekem az én vallásom.” (Korán, 109:6) Hol van itt a kényszer?

A dzsihád azt jelenti „erőfeszítést tenni”, igyekezni valamin. Egyesek a dzsihádot úgy értelmezik, hogy kaszabolni, gyilkolni kell. Hát nem helyesebb, ha valakit – ahelyett, hogy összekaszabolod – szép szóval meggyőzöl? Ha megölöd az embert, többé nem lesz muszlim! Akkor válik hívővé, ha tanítod, beszélgetsz vele.

Az erőszak terrort szül, rettegésben tart és a hitetlen zsarnokok malmára hajtja a vizet. Ahol erőszak van, ott burjánzik a hitetlenség. A vallás békés közegben virágzik, a szeretet légkörében, az irgalom légkörében.

Meglehet, hogy az ember nem vallásos, de nem is könyörtelen zsarnok, nem kegyetlenkedik. Számára a Pokol másmilyen lesz. Lapos, eseménytelen életet él majd benne, ami a paradicsomi élettel összehasonlítva szenvedés, hiszen monoton és értelmetlen. Ez a Pokol egyik foka. Akik ott vannak, unatkoznak, tétlenek. Levertek, mert hiányzik az életükből a szeretet, a társaság. Rosszkedvűek, amikor az Édenkert szépségével hasonlítják össze saját helyzetüket. Allah ezzel az állapottal bünteti őket.

Allah, a Koránban azért beszéli el, milyen büntetések vannak a Pokolban, hogy megfélemlítse azokat, akik lázadnak Ellene.

Ha az ember szenvedést okozott valakinek, a Pokolban Allah őneki fog szenvedést okozni. Láncra vert valakit? Egy muszlimot? Allah a Pokolban őt fogja láncra verni, méghozzá örökké. Aki nem vallásos, de nem is kegyetlen, annak más lesz a Pokol. Allah, azoknak a hitetleneknek, akik nem bántottak senkit, szürke, unalmas életet teremt a Pokolban. Aki ezen a világon bántotta az embereket, azt Allah is bántani fogja, akik láncra vertek másokat, azokat Allah is láncra veri, örökkön örökké.

Ha az ember nem szereti Allahot, akkor nem mindegy, hogy a Paradicsomban van vagy sem? A hívő azért leli örömét az Édenkertben, mert szereti Allahot.