Adnan Oktar Adnan Oktar azt mondja, Április 6

Bármi, ami tetszik neked, amiért felelős vagy, akár a kulturális életet, akár a tudományt, vagy bármi mást tekintve, az mind meg van a Paradicsomban. Például van, aki autóversenyezni szeret, míg más inkább motorcsónak versenyezni. Van, aki festeget és van, aki inkább rajzol.

A verseny elfogadott dolog volt Mohamed Próféta (blv) szemében, és vallásilag sincs semmi gond vele. Az Édenkertben is létezik; a hívők versenyeket tartanak, ez a kikapcsolódás egyik formája a számukra. Pusztán szórakozásból autóversenyeznek, motorcsónak versenyeznek vagy futnak, lovagolnak.

Azok a gyerekek, akik egészen kicsi korukban halnak meg, halhatatlan ifjakként élnek a Paradicsomban. Szaladgálnak, játszanak, hangoskodnak.

Az Édenkertben nincsenek rosszindulatú emberek, akik ártanának a többieknek, aljas dolgokat követnének el, nincsen kapzsi anyagiaskodás. Nincsen harag, és nincsen félelem sem.

Allah, átlényegült formában akkor jelenik meg az Édenkert lakói előtt, amikor akar. Egy elbeszélés szerint: „Péntekenként bukkan fel”, de vannak más elbeszélések, melyek azt állítják, hogy gyakrabban. Ezek a történetek arról is tudósítanak, hogy a hívők számára ez lesz az az ajándék a Paradicsomban, aminek a legjobban örülnek.

Ez a világ, amiben élünk a polaritás világa: minden pozitívnak megvan a negatív párja. Például, az éjszaka és a nappal, a jó és a rossz, az illat és a bűz, a finom ennivaló és a pocsék étel, a félelem és a bizalom – minden dolognak az ellentettje is jelen van. Az Édenkertben ez nem így van, ott minden egyetlen oldalú, azaz minden pozitív.

A Pokol láttán jobban tudatára ébredünk, milyen értékes is az Édenkert. Ugyanígy, a képmutatók láttán, akik olyanok, mint a Pokol népe, jobban megértjük, milyen értékesek a muszlimok és a hit. Ők az összehasonlítási alap.

Meglehet, hogy az ember nem vallásos, de nem is könyörtelen zsarnok, nem kegyetlenkedik. Számára a Pokol másmilyen lesz. Lapos, eseménytelen életet él majd benne, ami a paradicsomi élettel összehasonlítva szenvedés, hiszen monoton és értelmetlen. Ez a Pokol egyik foka. Akik ott vannak, unatkoznak, tétlenek. Levertek, mert hiányzik az életükből a szeretet, a társaság. Rosszkedvűek, amikor az Édenkert szépségével hasonlítják össze saját helyzetüket. Allah ezzel az állapottal bünteti őket.

Allah azt mondja, hogy azért teszi sikeressé a muszlimokat, mert nem társítanak Hozzá senkit és semmit. Az emberek valahogy nem értik ezt. Ha követed a Koránt, nem fogsz társítani. Ha nem követed a Koránt, és a kitalált hadíszok, hagyományok útján jársz, társító leszel.

Vissza kell térni a Koránhoz. Ahhoz, hogy a Koránhoz visszatérhessünk, meg kell térni a Mehdihez, az ő közegébe. A Mehdi tevékenysége nélkül nagyon nehéz visszatalálni a Koránhoz. Ha nem így lenne, ez már sikerült volna.

Allah, az iszlámot olyannak teremtette, ami megfelel a mi természetünknek. A bigottak megváltoztatták az iszlámot, más vallást csináltak belőle. Társító vallássá alakították. Amit az emberek most látnak, az nem iszlám. Az iszlám az, amiről mi beszélünk, mert az teljes mértékben a Koránon alapszik.

A hit a nőt nővé, a férfit férfivá teszi. Egy eszköz abban, hogy úgy a nő, mint a férfi erős, szeretetteljes, odaadó legyen.

A képmutatás nem bír megmaradni a hittel és az őszinteséggel szemben. Eltűnik. Ez egy csoda Allahtól.

Ha valaki nem nevet, szótlanul ül, folyton mogorva, tompa, nyomott, a sátán nevet rajta. Ez szórakoztatja a sátánt. Egy muszlim ne viselkedjen így. Nem szabad így viselkedni, nem illik egy muszlimhoz.

Más, ha az ember az istenfélelemtől sír és más, ha izgatottságában sír. Ha azonban valaki azon könnyezik, hogy „ez miért így történt?”, az már társítás.

Allah megtiltotta a muszlimoknak a fájdalmat, a büntetést. Egy muszlim nem akarhat szenvedni. Másnak se okozzon szenvedést, de önmagát se gyötörje. Azt mondja a Mindenható Allah, hogy „Allah nem vétkezett ellenük, hanem ők vétkeztek saját maguk ellen.”

A politika önmagában nagyon kegyetlen. Nem könnyű vele. Ezért azok, akik szeretnék az iszlámot terjeszteni, beszéljenek a hit igazságairól, bizonyítékairól, beszéljenek a Korán csodáiról, szilárdítsák meg a hitet másokban és erősítsék önmagukban, és legyenek mindig egyre elszántabbak, elkötelezettebbek. Máskülönben erőtlenek lesznek ilyen dolgokkal szemben, mint a politika.

Egyes muszlimok évente egyszer hatalmas küzdelmet vívnak a keresztények karácsonyi ünnepével szemben. Ahelyett, hogy aznap hősködnek, inkább tanítsák az iszlámot az év minden napján, beszéljenek a Korán csodáiról.

Az iszlám tanítással, bölcsességgel lesz uralkodó. Se a politika nem képes azzá tenni, sem az, ha iskolákat nyitunk, sem semmi más. Szép sorjában be kell mutatni az embereknek a hit igazságait, bizonyítékait, a Korán csodáit; jó hírként beszélni kell nekik a Mehdi korszakáról; a Mindenható Allahnál kell oltalmat keresni; testvérként, szeretettel, irgalmasan kell viselkedni; kimagaslónak, példaértékűnek kell lenni. Ha ezek megoldódtak, minden rendben lesz, Allah engedelmével.

Az utolsó időkben mindenféle jellemtelen ember ártani akar a muszlimoknak. A Mehdi időszakában, a Mehdi környezete, néhány fiatal szembeszáll velük. Ezt a hősi küzdelmet hívjuk a Mehdi korszakának, mely 40 esztendeig fog tartani.

A Mehditől (béke vele) való félelem volt az oka annak, hogy a történelem során az uralkodók eszeveszett gyilkolásba fogtak. Például a Fáraó megölette a fiúgyermekeket, mert annak bekövetkezésétől rettegett, hogy közülük kerül ki a Tórában leírt Mosiah, azaz Messiás és világuralomra tesz szert. Napjainkban pedig azért rombolják le Szíriát, Irakot, mert attól tartanak, hogy onnét fog felbukkanni a Mehdi (béke vele).

Az Iszlám Állam világnézetét a Mehdi fogja felszámolni, mégpedig a Koránnal.

A Koránban nincsen erőszak, a Koránban önvédelem van. Ha egy zsarnok megtámad minket, védekezünk. A Koránban nincsen szó elnyomásról. Ha rád támad egy társító, egy hitetlen, akkor megvéded magad. Az ája egyértelmű: „Nincs kényszer a vallásban.” (Korán, 2:256) „Nektek a ti vallásotok és nekem az én vallásom.” (Korán, 109:6) Hol van itt a kényszer?

A dzsihád azt jelenti „erőfeszítést tenni”, igyekezni valamin. Egyesek a dzsihádot úgy értelmezik, hogy kaszabolni, gyilkolni kell. Hát nem helyesebb, ha valakit – ahelyett, hogy összekaszabolod – szép szóval meggyőzöl? Ha megölöd az embert, többé nem lesz muszlim! Akkor válik hívővé, ha tanítod, beszélgetsz vele.

Az erőszak terrort szül, rettegésben tart és a hitetlen zsarnokok malmára hajtja a vizet. Ahol erőszak van, ott burjánzik a hitetlenség. A vallás békés közegben virágzik, a szeretet légkörében, az irgalom légkörében.