Adnan Oktar 2016. Május 12

A sátán, az alantas én, a vitatkozó emberek, a vért ontók, a háborúzók, a tolvajok, a baljós kinézetűek, mind mind a próbatétel része. Lehet, hogy azt mondod: „Bárcsak ne lennének ilyenek.” De ilyenek mindig lesznek. Ahol próbatétel van, ott ezek is jelen vannak. Te úgy felelj nekik, hogy használd az eszedet és legyél erős, és akkor le fogod győzni őket.

A türelem a siker záloga. Az emberek hibáznak, amikor nem türelmesek. Allah a Koránban szüntelenül a türelmet magasztalja. A Mehdi tanítványait is a türelem és az elszántság jellemzi.

„Legyél türelmes! És a türelmed nem mástól van, csak Allahtól.” (Korán, 16:127) Az ája azt mondja, önmagadtól nem vagy képes a türelemre, Allah az, akinek a segítségével türelmet gyakorolsz. Ha benne van a sorsodban, türelmes vagy, ha Allah megteremti ezt neked, türelmes vagy. Ha nem, akkor nem leszel képes a türelemre.

Nem illik egy muszlimhoz, hogy azt kérdezze: „Miért nem jött még létre az Iszlám egysége, miért szenvedünk még mindig?” Nem illik hozzá, hogy azt kérdezze: „Miért vannak ezek a nehézségek?” Egy hívőnek türelemmel kell lennie. Mert a türelem jutalma az Édenkert, és Allah megelégedése. Ha nem vagy türelmes, vesztettél.

A türelmet nem szabad a puszta elviselés szintjére alacsonyítani, különben nyomasztóvá válik. A türelem azt jelenti, hogy az ember aláveti magát Allah akaratának, és kiegyensúlyozott lelkiállapotban azt mondja: „ha Allah teremti, akkor jó van abban”. Nem szorong, nem gyötri magát, csak vár. Ha nem ekképpen tesz, akkor már csak elviseli a helyzetet, ami nehéz, Allah óvjon tőle.

Az Édenkertben nincsen türelem, nincsen bátorság, nincs is szükség bátorságra. Ott nem tudsz türelmes, bátor vagy elszánt lenni. Nincsen alázatos alávetettség. Nincsen tisztogatás, nincsen hűség. Csak szórakozás van, az Édenkert a kikapcsolódás helye. A hálaadás, mint istenszolgálat, természetesen létezik, hisz örömmel tölt el, amikor látod Allah megnyilvánulását.

A türelem egy életen át kell, hogy tartson. Mi örökkön örökké szeretni fogjuk Allahot. Gondolj csak bele, legfeljebb 70 évig kell türelemmel viselned a próbatételt, aztán Allah ezért egy örökkévalóságon át boldoggá fog tenni. 70 évnyi tanulás, minden türelemmel viselt pillanat felemel, megszépít, ragyogóvá tesz téged.

Allah szép csendben megjutalmazza a hívő embert. Az ember azt mondja: „Szenvedek.” Ha türelmet gyakorolsz, Allah megjutalmaz téged. Ha nem vagy türelmes, ha folyton panaszkodsz, az tudod, mit jelent? Azt jelenti, hogy lázadsz Allah ellen. Akkor hogyan is várod, hogy jót tegyen veled?

Ha az ember türelmet gyakorol, és szüntelenül hálát ad Allahnak, akkor Allah, egy teljesen váratlan helyen megnyitja előtte az ajtót. Ám az ember folytonos panaszkodása miatt, egyszerűen nem érkezik a várva várt áldás.

A muszlim embernek türelmesnek kell lennie. Tehát nem szabad hirtelen feldühödnie, haragra gerjednie.

A türelem a hívő tulajdonsága. Türelem kell ahhoz, hogy átkeljünk ezen a világon, türelemre van szükségünk, amikor olyasmit hallunk, ami fáj nekünk. Mindenhez türelem kell.

Allah alapvető elvárása a türelem. Ez itt a próbatétel helyszíne. Ez nem úgy működik, hogy reggeltől estig jól érzed magad. Biztos, hogy fájdalmas, hosszú időszakon mész majd keresztül. Próbára leszel téve.

„Allah szereti azokat, akik türelmet gyakorolnak.” Ugyanis a szeretet ebből válik érthetővé. Ha az ember nem tud türelmet gyakorolni, az azt jelenti, hogy nem szeret. Például az ember szeret valakit, de fontos dolog, hogy megőrizze ezt a szeretetet. Nem egy-két napig szeret. Vannak ilyenek is, mondjuk, egy napig szeret. Egy éjszakára szeret. Jobban mondva fellángol. A hívő azonban élete végéig, sőt az örökkévalóságig igényli a szeretetet.

A türelem istenszolgálat. Ha az ember istenszolgálatként várakozik, arra mondjuk azt, hogy türelmes. Ha csak elvisel valamit, az nem türelem, az csupán valaminek az eltűrése. A türelem az egy istenszolgálatnak a neve. Vagyis éppen olyan istenszolgálat, mint imádkozni.

A prófétai közlések (hadíszok) szerint, az utolsó időkben a sátán az ember anyja és apja képében jön el, hogy megpróbálja őt eltéríteni Allah útjától. Adnan Oktar Diyor > Daha Fazla

Ismernünk kell a sátánt, meg kell próbálnunk feltérképezni a képmutatót, a hitetlenséget. Igyekeznünk kell rájönni, hogyan árthatnak ők a muszlimoknak. A Korán 4. Szúra 104. ájájában Allah, mint istenszolgálatot, ezt parancsolta meg a muszlimoknak. Adnan Oktar Diyor > Daha Fazla

Ha a felkavaró, csodálatos információkkal szemben az ember figyelme és elismerése lanyha marad, az elméjének, lelkének gyengeségére vall és arra, hogy képtelen az energiáit ezekre a dolgokra összpontosítani. Pedig ez olyasmi, amitől rendes esetben el kellene akadnia a lélegzetének, olyasvalami, amire különösen rá kellene csodálkoznia. Fohászkodni kell azért, hogy legyőzhessük magunkban ezt a gyengeséget.

Ha nem lennének hitetlen, a vallásból csúfot űző, az iszlámmal szembe szegülő emberek, nem létezne számodra próbatétel. Ha nem lennének ilyen emberek, Allah megteremtené őket. Mindig lesznek ilyenek, téged velük hasonlítanak össze, így leszel megbecsült, értékes. Másképpen ez nem megy.

Egy hívő ember nagyon fontosnak tartja a fohászkodást. Allah a fohásza miatt becsüli a hívőt.

Allah fénye az egész világegyetemnek. A fény a lehető legszebb látvány, amit emberi elme befogadhat. Megnyugvást adó gyönyörűség, békesség, amely a hitből fakad.

Allah spirituális értelemben véve hatalmas. Allahnak nincsen szüksége arra, hogy fizikailag hatalmas legyen, hiszen Ő kívül áll a téren és az időn. A tér és az idő számunkra létezik.

Mi mindannyian, Allah szolgái vagyunk, akik a tudatlanság állapotában élünk. Egyedül Allah az, aki Tud (’Álím’). Mi semmit nem tudunk, csupán azt, amire Allah megtanít minket.

Ez a világ nem valóság, a túlvilág a valóság. Mivel ez a hely a próbatételek helye, a Pokolnak és a Paradicsomnak a jegyeit is magán viseli. A hívő emberek használják az eszüket, és elengedik a Pokol tulajdonságait, így megtisztulnak tőlük. S mivel a Paradicsom tulajdonságait helyezik előtérbe az életükben, tökéletes emberi lényekként mutatkoznak meg.

Létezik egy kitalált hadísz, miszerint: „Ez a világ a muszlim számára pokol.” Már miért volna pokol? A hit fényével ez a világ olyanná válik, mint a Paradicsom.

Ez a világ nem a sírás, hanem a nevetés helye. Ez a világ nem a Pokol, hanem a Paradicsom helye. Mi azt akarjuk, hogy ez a világ is olyan legyen, mint a Paradicsom, és a túlvilág is. Aki ezen a világon a Poklot akarja, az a túlvilágon is a Pokolban ragad.