282. "Ti, akik hisztek! Ha adósságról köttök szerződést egy meghatározott időre, írjátok le azt! És egy írnok írja le azt, igazsággal közöttetek. És az írnok ne utasítsa vissza, hogy leírja, ahogy azt Allah megtanította neki. Írja hát le, és akin a kötelesség van (vagyis az adós), diktálja neki. És félje Allahot, az Urát, és ne kicsinyítse (az összeget, amellyel tartozik) semmilyen módon. És ha az, akin a kötelesség van (az adós) korlátozott a megértésben, gyenge (beteg, nagyon öreg vagy fiatal), vagy nem képes diktálni, akkor a gyámja diktálja, igazságosan. És hívjatok tanúskodni két tanút a férfiaitok közül (a muszlimok közül). És ha nincs két férfi, akkor egy férfit és két nőt azok közül, akiket megfelelő tanúnak tartotok – hogy ha az egyik téved, a másik emlékeztethesse őt. És a tanúk ne utasítsák vissza, ha felkérik őket. És ne tartsátok fárasztónak leírni, legyen az kevés vagy sok, a megfelelő időszakkal (amikor vissza kell fizetni). Ez igazságosabb Allah előtt, és jobb bizonyítékként, és közelebb van a kétségek elkerüléséhez köztetek. Azonban ha azonnali ügyletről van szó, amit végrehajtotok egymást közt, akkor nincs bűn rajtatok, ha nem írjátok le. És hívjatok tanúkat, amikor kereskedelmi ügyleteket bonyolítotok le. És se az írnok, se a tanú ne szenvedjen semmiféle ártalmat. És ha így tennétek, az bizony bűnös viselkedés a részetekről. És féljétek Allahot! Allah tanít benneteket. És Allah a Tudója mindennek. "